"104. A férfi és a női lélek struktúrája. Nietzsche ezzel a mondattal próbálta meghatározni a női lényt: „Minden, ami a nőben van, rejtvény, és mindennek egy megfejtése van: a terhesség.” (...) Durván, de szemléletesen ezt így fogalmazhatjuk meg: a férfiban minden megvan, ami hiányzik a nőből, és a nőben minden megvan, ami hiányzik a férfiból. Női erények a férfiban nem erények, férfierények a nőben hibák. (...)
110. A férfi jellegzetes homlokagy-intellektusa. A férfi agya abszolút és relatív mértékben egyaránt túlszárnyalja a nőét. De nem ez a döntő, hanem az, hogy a férfi agyának homloki része jobban kifejlődött. Nagy emberekre jellemző a tekintélyes homlok, a "gondolkodó agy". Victor Hugo homlokáról ezt mondja Theophile Gaultier: "úgy hordta, mint egy tornyot". Ha egy nőnek olyan volna a homloka, "mint egy torony", torznak mondanánk. (...)
Férfi ne is vegye a fáradságot, hogy egy asszonyt kiismerjen, de ne is ringassa magát abban az illúzióban, hogy már ismeri. Némi tapasztalattal esetleg el lehet odáig jutni, hogy előre tudhatjuk, hogyan fog a nő valamire reagálni, de azt, hogy miért reagált éppen így, senki se tudná megmondani. (...)
118. Intuitív gondolkodás. A férfi homlokagyával gondolkodik; éberen, lassan, logikusan és elvontan. (...) A nő gondolkodása mélyebb rétegből indul ki, ez már a tudatalatti érzelmekhez áll közelebb: gondolkodása nem követi a logika szabályait. A férfiak azt mondják, a nő három mondatot sem tud logikusan végiggondolni. Szólásmondás: hosszú haj, rövid ész. Valóban, a nők intuitív módon gondolkodnak. (...)
119. A tipikusan női intellektus. Ma kifejezetten férfivilágban élünk, amiben mindent férfimértékkel mérünk. (...) A férfi és nő intellektusa közti különbséget minden nyelvtanfolyamon jól megfigyelhetjük. Az átlag nő könnyebben sajátít el idegen nyelveket, mint az átlag férfi. De nő ritkán tesz fel nyelvtani kérdéseket. Nem igen érdeklik őt a finnugor nyelvcsalád szép titkai. Azért tanulja meg a nyelvet, hogy a boltban vásárolni tudjon. Gyorsabban tanul meg újságot olvasni, mint könyvet.
Gyors felfogással kissé felületes tudását jól gyümölcsözteti. Egy féltucat latin vagy francia közmondással képzett nő benyomását kelti. (...)
128. A női lény átmenet a férfi és a gyermek között. (...) Csodálatos, mennyi a gyermeki a nőben, amikor gyermekekkel játszik. (...) Mint a gyermek, a nő is gyorsan vált át vidámságból duzzogásba, azután épp olyan hamar ismét minden rendbejön. (...) Gyerekesen örül ajándéknak, ékszernek, és egy új kalappal olyan ujjongva jön haza, mintha a régen keresett tizedik planétát fedezte volna fel. (...)
131. A semmittevés képessége. Ha egy férj a feleségével szabadságra megy, és a férfi így szól: "ez olyan szép hely, hogy hónapokat töltenék itt", az igazság mégis az, hogy öt nap múlva megunja és visszakívánkozik a munkájához. (...) A nő viszont azt mondja, hogy "szebbet el sem tudok képzelni". A statikus nőnek a "lustálkodás" adottsága. (...)
762. A nő emancipációja. A diszharmonikus házasság másik, korunk szellemében leledző oka a nők emancipációja. Egészen természetes, hogy az a nő, akinek nem az az eszményképe, hogy otthon ragyogjon, hanem, hogy idegenben, aki nem szolgálni akar, hanem keresni, aki nem arra vágyik, hogy gyermeket hordjon a hasában, hanem kitüntetéseket a mellén, aki reggel elmegy otthonról és este érkezik haza, ahelyett, hogy reggel otthon maradna és este menne valahova, nem lehet jó partnere férjének."
(Dr. Fritz Kahn: A szerelem iskolája, 1968.)
Hát. Fájdalmas. A nyelvtanulásra vonatkozó rész különösen.