Szóval gyerekek,

Val, én úgy is érzem magam, mint egy óvodás. Naponta telefonálok, találkozunk, még egy esélyt kérek. És közben a zenekarunk basszusgitárosa belépett a képbe, remélem nem komolyan (ja, én vagyok a szaxis a bandában). Nyomorultul érzem magam. Segitsetek!