Aprócska homokszem, kicsi hamu darab, picike semmiség, és mégis a Végtelen ölel, Végtelen egyengeti utat, Végtelen hajol le semmiséget felemelni, semmiséget ölébe emelni
Veszi körül szeretettel, aggódó figyelemmel, meríti élet Tavába, értelmét Szavába, testét küzdelembe, szemét Szemébe, szívét Szívébe
S Ő jön, Végtelen a semmiséghez, Bölcsesség a gyengeséghez, erőt ad Magában, szeretetet gyújt bűnt megbánó vágyban
Szereteted édesebb mint a méz, nincs kezdete és nincs vége, nincs határa, nincs korlátja, csak nyitott szívet kérsz, hogy adhass, Reád néző figyelmet, hogy szívet örömbe meríthess, s kéred, hogy adhass, kéred, hogy a jót velünk tehesd, ó szent Végtelen
Szeretet gyújt szeretetet, Tűz gyújt tüzet, s egységbe viszed a magányost, Társ leszel, Magadat adod, mindig adva, mindig kérve