A Duna tévén néhány napja ment egy jó kis riportfilm a meccsről: Sokan megszólaltak. (Détári, Disztl, Mezey)

Általános vélemény: a fiúk ólmos fáradtságot éreztek már az 5 percben, még a vízért sem tudtak kimenni a pálya szélére. Volt, aki mérgezésre gyanakodott, mások az edzésterv hibájára utaltak. Egyébként Mezey is elismerte, hogy hibázott, túledzette a csapatot, és ez többezer méterre a tengerszint felett végzetes.

SZal én 18 voltam. Az a meccs egy teljes titok volt, mert nem igaz, hogy már akkor is messze voltunk az élvonaltól. Aki emlékszik, idegenben vertük hollandiát, ami egy erős csapat volt, a Népstadionban Brazíliát 3.0. A világranglista 2. helyén álltunk, az angol bukik jó eséllyel oddsoltak ránk.

A csapatban benne volt az akkor nagyon erős Vidi, és ne felejtsük az utolsó magyar klasszist, Dömét, aki persze egy jó nagy tufa, de focizni tudott. Gera, Szabics hozzá képest sajnos sehol nincs.

Ennyit erről a csapatról. A meccsnek mi voltunk az esélyesei, és az is egyértelmű, hogy kondició-katasztrófa történt.