Hát a régi házunkba a 7 lépcsőházból egyet sem fújkáltak össze. Pedig az panelház volt (nem a legnívósabb hely). Volt aki pár éve költözött a lépcsőházunk egyik lakásába, és ő mondta, hogy szinte egész Pestet végigjárták már, de oda ahogy beléptek a kapun, mindjárt látták, hogy "más" a helyzet. Meg is vették azonnal a lakást. Össze is barátkoztunk velük. Azt mondta, hogy el sem tudom képzelni milyen pokoli lépcsőházakat láttak Pest szerte. Volt ahonnan azonnal ki is jöttek, a lakást meg sem nézték. (Mondjuk mi is megtettük ezt amikor eladó házakat nézegettünk. A felújítottnak hirdetett ház kis híján összedőlt. Megálltunk a kocsival, megnéztük jó -e a házszám, és gázt neki!)
Az a baj, hogy az emberek végtelenül igénytelenek. Ott Óhegyen egy-két évig teleültettük virágokkal a ház és a járda közötti földsávot, nagyon szép lett. De a T. lakók dobálták bele a szemetet, csikkeket, a póráz nélkül futtatott kutyák széttaposták az egészet. Nagyon sok munkánk volt benne. Locsoltuk naponta a nyári hőségben, még műtrágyáztam is. Meg akartuk mutatni, hogy van igényesség is a világon. Szerintem lököttnek néztek minket. Az is sokat mond, ha valaki több évtizedes munkával sem tudja otthagyni a panelt. Nem mindig azért mert nincs pénze, hanem olyan igénytelen, hogy ha van cigi meg sör, már jól érzi magát. Ezek az emberek évek alatt hozzászoknak a szegényes környezethez, büdöshöz, szeméthez. Fel sem tűnik nekik.