Egyáltalán nem vagy népszerűtlen, teljesen érthetőek az ilyen érzések. Azért egy icipici pontosítás (szerintem te is így akartad írni, csak hát ez a fránya sokszínű magyar nyelv, én nem is csodálom, hogy nehéz megtanulni):

"hogy miert nem en" helyett "hogy én miért nem" - ugye érezhető a különbség? :)

Nálam nagyon elhúzódott a gyerekvállalás, nem úgy alakult az életem, a párkapcsolataim. Le is mondtam róla igazából, amikor 36 évesen végre úgy tűnt, hogy mégis sikerül. Akkor kiderült, hogy a belsőségeimmel van gond, kezelés, műtét, aztán tavaly májusban indulhatott végre élesben a projekt. És akkor ott volt még az is, hogy mi van, ha eddig még nem ismert problémák is kiderülnek? Páromnak sincs még gyereke (legalábbis nem tud róla :)), ki tudja mi lesz? Aztán a teherbeesés ripsz-ropsz megtörtént, már a harmadik ciklusban, de azt a babát elveszítettük. A következő már a másodikban összejött, most minden rendben van eddig.
De én is átéltem már kb. 26 éves koromtól, hogy egyre elkeseredettebb lettem egy-egy ismerősöm öröme láttán: én miért nem? Úgyhogy a mostani örömöm mellett piszkosul meg tudom érteni az elkeseredettséget is...