A ciprusfélék családja - Cupressaceae

Termőpikkelyeiken, a mocsárciprusfélékhez hasonlóan, általában kettőnél több magkezdemény ül. További megegyezés a két család között, hogy fedőpikkelyeik is hozzánőttek a termőpikkelyekhez, és pollenszemeikről is hiányzanak a légzsákok. 135 fajukkal az egész Földön elterjedtek. Tű-, illetve leggyakrabban pikkelyszerű leveleik átellenesen vagy hármas örvökben állnak. A legtöbb nemzetség fajainak toboza fásodott, a borókáké (Juniperus spp.) viszont elhúsosodott pikkelylevelű tobozbogyó.

Az európai ciprus (Cupressus sempervirens) Észak-Perzsiában, Kis-Ázsiában, Ciprus és Kréta szigetén őshonos, zárt erdőt azonban már csak Kréta szigetén alkot . Karcsú változata, amely a törzséhez szorosan simuló ágai miatt oszlophoz hasonló alakú , ma a mediterráneum jellegzetes fája. Sűrűn, keresztben átellenesen elhelyezkedő, egy milliméter hosszú, pikkelyszerű levelei kellemes illatúak. Dió nagyságú, duzzadt tobozai pajzsszerű, közepükön szarvacskás pikkelylevelekből állnak . A közönséges boróka (Juniperus communis) hegyes tűlevelei hármas örvökben állnak. Tobozbogyói éretten kékek, majd a második évben feketés színűvé válnak. Drogként^[1070] fertőtlenítő, méregtelenítő és vizelethajtó teák készítésére használják őket. A faj Európában a síkságokon és a hegyvidékeken egyaránt elterjedt. Magyarországon meszes és savanyú kémhatású homoktalajokon, valamint a Középhegységben egykori erdők helyén fordul elô. A korábbi legeltetés indikátornövénye. Tobozbogyóit pálinkák (gin, Becherovka vagy Karlsbadi keserű, borovicska, Steinhäger, Genever) készítésére használják. Az Észak-Amerikából származó közönséges tuját (Thuja occidentalis), valamint a Kelet-Ázsiából származó keleti életfát (Biota orientalis) parkokba ültetik