Rövid történet utassal mocizáshoz. Nem velem történt, csak beillesztettem.

Egy baráti találkozóra motorral érkeztem, jött pár új ismerős is. Egy leányzó sokáig sündörgött a motor körül, végül csak kibökte, hogy nagyon szeretne motorozni.
- Ültél már motoron??
- Még soha....
- Na jó, menjünk egy kis kört a város körül, lényeg, hogy kapaszkodj, és mindig arra dölj amerre én..OK??
-Persze, menjünk!
Elindultunk, még a városon belül volt egy kis affér, mikor a külső sávon épp elhaladtam egy belső sávon közlekedő busz mellett, de közben egy megállóból épp elkezdett kiállni egy másik busz. Fékezni már késő volt, inkább egy nagy gázzal átlöttem a kettő között... épp, hogy elfértünk.

Kiérve a városbol a környék legkanyargósabb utvonalát választottam természetesen. Eleinte még óvatosan, elvégre az utas először ült motoron, de semmi gond nem volt, mintha felragaszották volna a hátsó ülésre.. Egyre gyorsabban mentünk, végül jött az utolsó gyors, nagy íves kanyar, persze ebbe már igggggen tempósan érkeztünk. A kanyar közepén elhaló sikoly mögüllem, majd a leányzó egy erőteljes mozdulattal felrántotta a gépet. Annyira meglepett, hogy nem birtam rögtön ívre visszatérni, tehát érintőírányban távoztunk a kanyarból, majd erőteljes satu után elsőkerékkel az árokban ledokkoltam.

Phuuu..... lassan számoltam tízig, aztán beszélgettünk:
- Mi volt ez???!!!!
- Hát...izé..
- Kicsit részletesebben esetleg....?
- Megrémültem mikor láttam, hogy dőlünk a kanyarban.. reflexszerűen felrántottam, nehogy teljesen eldöljünk!
- Könyörgöm!!!... ez volt a 28.-ik kanyar... miért pont itt????
- Itt nyitottam ki a szemem először a buszok óta!!!