Senki ne nézze meg a Kazamaták c. rettenetet a Katonában, bármilyen hízelgő kritikát is olvasna róla! A darab arról akar szólni talán, hogy a Köztársaság téren, 1956-ban talán nem vagy nem csak azok voltak a rosszfiúk, akik a pártházat védték, hogy a csőcselék inkább volt kint, mint bent, ezt lelkes patronpukkogtatással, nyíltszini kivégzéssel, lincseléssel, felkoncolással, szívkivágással és nemi erőszakkal igyekszik ábrázolni. Ez azért is praktikus, mert ha valakinek esetleg nem tetszik a színmű, arra bízvást rá lehet fogni, hogy a bátor témaválasztást, a merészen eredeti történelemszemléletet nem képes a szemellenzős parasztja átérezni, elfogadni. Pedig nem, csak ez a darab egész egyszerűen nincs megírva, valóságshow-idézetekkel és Buzi-e vaggyal próbál szellemeskedni, és olyan rettenetesen blőd párbeszédekkel, hogy az szinte fizikai fájdalmat okoz. Kevés érdeme a színrevitelben, és nem a szégyenletes szövegben van, bár a rendező sem volt képes a szarból aranyat csinálni, csak kötött rá néhány pántlikát. Úgy vettem észre egyébként, hogy a benne játszó színészek is utálják. Egy darabig elkerülöm a Katonát, az Előtte-utána meg ez kicsit már sok nekem. Valahogy nagyon elveszni látszanak valami csúnya nagy lila ködben...