Egy kicsit hosszú lesz, de érdemes idézni egy szem- és fültanút:

Petõcz György
1993 június elején a közgyûlés szünetében elolvastam a HVG-t, amiben megírták a székházügy gazdasági hátterét és elképedtem. Többé nem tudtam az eseményekre figyelni. Ebéd közben elkezdtünk a többiekkel is beszélgetni. Fennhangon azt mondtam hogy „Na itt a FIDESZ vége!”. Hankiss Ági és Baán Laci is ott ült és ezt meghallva valamelyikük azonnal elrohant Viktorhoz feljelenteni engem. Ez csütörtökon volt Hétfõn vagy kedden találkoztam Viktorral a Parlament aulájában. Elmagyarázta, hogy amikor baj van, akkor nincs kifelé dumálás, hanem össze kell fogni. Ez rendes lebaltázás volt. Mondtam neki, hogy ha már ilyen szépen összejöttünk, álljunk meg egy pillanatra. Megvannak azok a papírok, amelyek a jogügylet tisztaságát bizonyítják, és amikrõl Áder beszélt a televizióban, vagy nincsenek meg? Kicsit meglepõdött. Állt velem szemben, én ültem egy nagy karosszékben, és azt mondta, hogy minden papír Kollár K. Attilánál van. Viktor, ki az a Kollár K. Attila? Hát az MDF pénztárnoka. És hol van ez a derék ember? Mélybúvár, most épp a görög tengerben. Hát akkor nem lesz könnyû elõvarázsolni erzeket a papírokat! De úgy tûnik a cikkbõl meg a válaszokból, hogy mégiscsak történt valami, amirõl talán én kérdezhertnélek téged, és nem neked kellene engem rendreutasítanod. Állt egyik lábáról a másikra. Viktor, te azt hitted, ez nem fog kiderülni? Igen, mert azt gondoltam, hogy minden pártnak egy az érdeke. De ez a piszok MSZP, mert nyilván õk adták ki az egészet! Miért gondolod, hogy õk voltak, és nem az MDF? Az biztosan nem. Viktor, miért gondolod, hogy amikor te vagy a legnépszerûbb párt elnöke, akkor az MDF-nek nem érdeke a te népszerûségedet csökkenteni, és ezzel visszaszerezni a potenciális szavazókat? Az biztos, hogy nem, ezt õ most megmondja.********„Tudod én úgy érzem most magam, mint akit kiütöttek” – mondta. A fiú ott állt elõttem, teljesen elbizonytalanodva, nagyon õszintén és tényleg úgy nézett ki, mint akit kiütöttek. Egész lelke és minden kétségbeesése az arcán volt. Ez teljesen váratlanul ért. Rövid idõn belül ez volt a mnásodik beszélgetésünk, amikor kiderült, hogy Orbán nem a maga ura. Történnek vele a dolgok, a minimális óvatosság és fölkészülés sincs meg benne, és egy ütéssel a padlóra lehet küldeni. Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen meg olyan kemény legényrõl szóló történetek mendemondák. Egy megrémült kisfiút láttam magam elõtt, akit tényleg pofon vágtak és szeretné bedobni a törülközõt.*** Fodor, Hegedûs és én megszavaztuk a székházügy kivizsgálását szolgáló bizottság felállítását, míg a többiek vagy nem nyomtak gombot, vagy tartózkodtak, vagy nemet nyomtak. Elek István azelõtt nem sokkal ült át hozzánk. A vizsgálóbizottság kapcsán gyanútlanul megkérdezte, hogy miért kideríthet valamit? Kövér erre azt a számunkra megdöbbentõ választ adta, hogy igen. Hihetetlen volt. Elek is elcsodálkozott. Amikor Kövér rájött, hogy mit válaszolt, elkezdett összevissza beszélni, hogy ennek nagyon sok szereplõje volt, a Kincstári Vagyonkezelõ meg a pártok, meg nem tudom, kicsoda, és ugye az apparátusok mindenféle adminisztrációs hibát el tudnak követni, és kiderülhet, hogy valami papírt ott rosszul adminisztráltak stb. Hihetetlenül zavaros volt az egész. Eleken látszott, hogy nagyon el akarja hinni, hogy az apparátusban nem lehet bízni, és azok mindenféle hibát elkövethetnek. Nekem, viszont az összes kétségem elmúlt, és nagyon felháborodtam. Visszamenõleg minden érthetõvé vált. Abban a pillanatban világos lett, miért éreztem 1992 õszén, hogy megváltozott a levegõ .s más a hangulat, és hogy miért kellett centralizálni a pártban a hatalmat. Ahol lopnak, ott nem akarnak tanút  **** A légkör hosszú ideig nagyon feszült volt. Orbán nem bírta tovább, és egy júliusi frakcióhétvégén bejelentette, hogy a napirend után elmondja, hova kerültek a pénzek. Kövér rászólt, hogy „ne mondd el!”. De elmondom, felelte Orbán. Már éjszaka volt, amikor rátért a székházügyre. Frajna papírt meg tollat vett elõ, mire ráüvöltött, hogy „azonnal tedd el!”. Fejbõl sorolta, hogy melyik cégbe mennyi került. Elhatároztam, hogy nagyon fogok figyelni. Nyilvánvaló volt, hogy Hegét[Hegedûs] a kérdés politikailag vagy a demokrácia szempontjából érdekli csak, Gábornak [Fodor] pedig végképp nem szakterülete. Tehát leginkább én értem ezeket a dolgokat, és kérdéseket is én tudok feltenni. Ha lehet ilyen nagy szavakat mondani, világosan átéreztem a felelõsségemet. Fontos pillanata volt az életemnek, és mindent meg is tettem, hogy megmaradjon a magam és a köz emlékezetének. Fejben számoltam és amikor a 700 millió még nem jött ki, megkérdeztem, hogy hol a többi. Viktor zavartan azt felelte, hogy a pontos részleteket a gazdaságisok tudják, és lehet, hogy nem is ennyi ment annak a cégnek, hanem annyi. Erre ujra kutyulta a számokat. Sehogy sem jött ki. Mondta a cég neveket, én számoltam és memorizáltam, õ többször nekifutott, és teljes volt a kavarodás. ** Tõlem a háborúzás nem volt idegen.Azzal sem volt bajom, hogy megbízhatatlan elem lettem, mert számomra a székházüggyel minden megváltozott. Felháborított, hogy rendre utasítanak, amikor kritikus kérdéseket teszek fel. Dühös voltam, hogy egy éve hülyére vesznek, és asszisztálok ehhez a disznósághoz. Rettenetesen érdekes, hogy Orbán sem bírta a feszültséget. Megingott, a történtek az õ moralitásának sem teljesen feleltek meg. Nem bírta tovább és elmondta azt, amirõl Kövér tudta, hogy nem szabad elmondani , mert amit egyszer kimondanak, azt megjegyezhetik és megjelenhet(……..)