Ez az egész egy béna, gyáva felpuhítása annak, hogy végre TÉNYLEG be kellene vezetni a tandíjat. Mikor keresi egy néptánc-filozófia szakos tanár a minimálbér 50 szeresét? SOHA. Legalábbis, ha nem lesz pályaelhagyó.

Csak ellenérveim vannak ezzel a rendszerrel kapcsolatban:

1. pontosan azokon a szakokon nem kell fizetni soha semmit, ami nem jövedelmező, tehát ami amúgy is arra szolgál, hogy az illető ellébecoljon 5 évet az adófizetők pénzén, aztán elmenjen valami más pályára (OK, egy évfolyamból 2-3 ember mégis a szakmában marad, de ez szörnyű arány);

2. növeli a szürkegazdaságot, mert "okosban" megoldják, hogy az ilyen tartozással rendelkező illető mindig a minimálbér 49 szeresére legyen bejelentve;

3. a magam részéről elképzelhetetlennek tartom ennek a nyilvántartását;

4. nem oldja meg az agyelszívás problémáját.

Kész őrület.

Miért nem vezetjük be a tandíjat, és EGYES SZAKOKON előírjuk azt, hogy az illető állami szférában legyen köteles dolgozni a hitele terhére, ha nem tudja visszafizetni? Pl. orvosképzés után öt évig köteles állami kórházban dolgozni, amíg a tandíja az országnak meg nem térül. Természetesen kvótához kötötten, és minimum tanulmányi szint elérésével. Aki ostoba - fizet azonnal, mert nem juthat be állami kórházba. Aki gazdag és nam akar állami kórházba menni, fizet azonnal. Aki szegény, de talál jó állást, visszafizeti a képzési díját.

Miért elfogadhatatlan ez?