FRED SABERHAGEN: A MEGÉRKEZÉS

ELSŐ FEJEZET

Eljött az éjfél, és a nap, mely most kezdődött, egyikhez sem hasomlítható
azok közül, melyeket az emberi faj létezésénak többezer éve alatt
megismert. Egy hatalmas, láthatatlan határ húzódott a régi világ és
az új között. Jonathan Doors hatalmas átalakulással találta magát szembe
Közép-Kalifornia hegyei közt fekvő házának kikövezett hátsó udvarán,
oldalán tolókocsijában hátradőlő feleségével. Az elmúlt órában mindkettejük
szeme a csillagos égboltot kutatta a türelmetlenül várt újonnan
érkezők valamilyen jele után, az ismeretlen és titokzatos lények után,
akik Taelon-oknak vagy Társaknak hívták magukat.

Közel egy éve már, hogy Taelon üzenetek töltötték meg a médiát
szerte a világon, de küldőik még gyakorlatilag ismeretlenek voltak
a Föld bolygó lakói számára.

Mikor először vették azokat a beérkező rádió- és televízióadásokat,
a lágy hangok hibátlan angolsággal és még vagy féltucat másik, szélesebb
körben beszélt földi nyelven szólaltak meg, majdnem általánosan
valamiféle alaposan kidolgozott csínyt feltételeztek. De nem sokáig.
Napok múltán a tudományos megfigyelők, felhasználva a Föld legkiválóbb
rádióteleszkópjait, matematikailag bebizonyították, hogy a jelek forrása
a Naprendszer külső határán túlról származik. Odakint az igazi csillagközi
űr határán voltak, de nagy sebességgel mozogtak a belső, aszteroidák irányába,
kiszámított csökkenő sebességgel, hogy az megegyezzen a mozgó Föld sebességével
és helyzetével. És ez a kapcsolat úgy volt kiszámítva, hogy pontosan azon
a napon történjen meg, mikor a lágy hangok maguk jelezték előre
érkezésüket.

És az üzenetek rengeteg csodálatos dolgot ígértek.

Szerzőik kijelentették, hogy békével és testvériséggel jöttek az űr feneketlen
szakadékán keresztül és mostantól a Föld népének Társai szándékoznak lenni.

Nem kértek engedélyt a leszálláshoz. Figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetéseket
és a fenygetéseket, melyek néhány kisebb militáns nemzet vezetőitől érkezett.

...