Szia! Egy óra alatt értünk át, hajóval mentünk és csoporttal. Elég nagy volt a nyüzsi már a kikökötőben is, a hajón is, úgy tünt hogy a hajón intézték a vízumot, de nekünk ezt az idegenvezetők intézték. Ha érdekel benneteket mindenképpen menjetek át, de csak csoportal. Az hogy turista vagy messziről látszik, ott Tangerben nagy a szegénység, a gyerekek egyfolytában koldulnak. Marokkóban csatlakozott hozzánk egy helyi idegenvezető, ő felhívta a figyelmünket, hogy ne adjunk a gyerekeknek semmit, mert a szülők ezért küldik ki őket, nagyon kevesen járnak iskolába közülük, és már gyerekkoruk óta koldulnak. Ebből a helyzetből pedig nem nagyon van számukra kiút, ha a gyerekeknek pénzt adsz. Na most, ezek a gyerekek levakarhatatlanok, a szived megszakad értük, egyfolytában ott vannak és kéregetnek. Komolyan mondom szívfájdító. Szerintem a mi csoportunk kb. 60 emberből állt, végig kisért minket néhány helyi biztonsági ember, akik azon voltak, hogy !távol tarsák a csoportól a helyi lakosokat!, igen kevés sikerrel. Szóval az egész egy rossz emlékként maradt meg bennem, és a mi csoportunkban nem volt ember aki másképp vélekedett volna. Mi sem hagytuk volna ki, mert nagyon érdekelt minket, de mostmár tudom, hogy nem így kellet volna kezdeni az ismerkedést Marokkóval. Ez az " élmény" hosszú időre elriasztott az országtól. Ez a tangeri út komolyan mondom, sokkolta a társaságot. Egy dologra nagyon jó volt. Annyira összehozta a csapatot, hogy attól kezdve minden este közösen szórakoztunk, ez annak volt köszönhető hogy a marokkóban átélt élményeket mindenki meg akarta beszélni a többiekkel, úgyhogy a hajón és a buszon, már egy csapatként mentünk vissza szállodába.