Az élet folytonos, soha meg nem szünô... Te szebben irtad le, de nem szol másról, mint az élet elpusztithatatlanságáról.

'a halál után nincs semmi különös, csak az ember tovább álmodik. S ha kipihente magát, akkor újból felébred, és megszületik.'

Az álom semmi más, mint önmagunk, mint az élet maga is az. Minden, amit megláthatunk, mi magunk vagyunk. Annyit és olyat érzékelünk mind az ébrenlét, mind az álom során, amire belsô felépitettségünk alapján képesek vagyunk.  Igy már nem is kérdéses, miert vannak a szép, vagy miért a rémálmok...

'biztonságos és kellemes világból, az anyaméhből tessékelnek ki minket.' - és ha az anyaméh sem olyan kellemes és biztonságos, ha egy nap csak egyszeruen kiderulne, hogy ez az egész csak egy kozhiedelem, amit azért talalt ki az ember, hogy onmaganak valami kapaszkodót teremtsen ebben a létezésben... ?

Az átmenetek nem léteznek. Minden mindenben benne van. Az álomban az ébrenlét, az ébrenlétben az álom. A halálban az élet, az életben a halál. Folytonos engergiaáramlás van, melynek minden apró Alkotórésze magában hordozza az Egész potenciálját.