"Ahol a terület nem alkalmas csak állattartásra ott bizony igavonó állatot sem fogsz tartani. Ennek egyszerû oka van: az állatkák hatótávolsága meglehetõsen alacsony."
Ha már a részleteken kekeckedünk:
1. pl. a Tisza mentén egymást érik a falvak. Világos, hogy az állatok nagy részét a max. pár km-re élő pásztoraik fogják kiterelni. A magyar termőterületnek medencefenéki fekvésünknél fogva elég nagy része árterület, még a hegy és dombvidékek patakvölgyeiben sem szántották régen a vizenyős részeket, csak legeltették, kaszálták. Komoly a potenciál.
2. az állatkák akciórádiusza meglepően nagy. A Kárpát-medencében is elterjedt volt egy legelőváltási rendszer, a hegyekből nyáron a kiégő hegyi legelőkről lehajtották az Alföld peremére a tehéncsordák ezreit az árvízzel megöntözött ártéri legelőkre, aztán felhízlalva visszahajtották. Évről évre, pl. egész a lengyel határ mentéről a Bodrogközbe. Az útbaeső kisvárosok főutcái azért voltak olyan szélesek, hogy a sokezer állat keresztülvonulhasson. Kicsiben még Trianon után is lehajtották a Zempléni-hegység legelőiről a jószágot a Bodrogközbe, úgy 50 km oda, 50 vissza még az is megvolt. Ha teljesen gazdaságtalan lett volna, biztos nem teszik, akkoriban még nem pazarolták az energiát. Még korábban a hajdúk Nyugat-Európáig hajtották a jószágot lábon, bár azt rablógazdálkodásnak vélik mai szakértőink (Andrásfalvy Bertalan, stb)