Kedves Mirdad,

én elfogadom, hogy Neked ez az álláspontod, az én álláspontom viszont más.

Amikor a "hermetizmus"-t (van ilyen?) akarjuk egy fogalmi síkra állítani a gnoszticizmussal, az olyasmi, mintha össze akarnák hasonlítani a kedvenc könyvünket a kedvenc ételünkkel. Mind a kettő más, és mind a kettőt lehet szeretni.

 

Amit bátorkodtam megjegyezni: igen, abban a korban, amit Te "neoplatonikus ébredés"-nek nevezel, valóban reneszánsza volt az ún. titkos tudományoknak. Ezt írtam is. Ebben a korban valószínűleg a kiáltványok hatására valószínűleg létrejött egy rózsakeresztes testvériség. A mozgatórugókat és az indítékokat ma nemigen ismerjük, csak sejtéseink vannak róluk. Amit róluk tudunk (roppant keveset), az az, hogy hermetikusan működtek, azaz tudásukat a közösségen belül adták tovább azoknak, akik beavatás útján felvételt nyertek a közösségbe (ezek ugyanis a hermetikus hagyományok szerint működő beavatási közösségek ismérvei, éppenséggel az Általad olvasásra ajánlott Guénon definíciói szerint is). Hogy a ma magukat rózsakeresztesnek tituláló szervezetek így működnek-e, azt nem tudom.

 

Nem állítom, mint ahogy senki nem állítja, hogy a bevatási közösségekbe való belépés az egyetlen lehetséges út a bölcsesség, a tudás elérésére. Nyilván sok másfajta út létezik. (S az is egy másik vita, hogy amit némelyek közösség nélkül is beavatásnak hívnak, azt talán jobb tanulási folyamatként aposztrofálni.) Én csupán annyit mondtam: tegyük helyére a fogalmat, a történeti és a tárgyi ismereteket.

 

Ami igenis fontos dolog. Ne vagdalózzunk olyan kifejezésekkel, amelyek mást jelentenek, mint amit szeretnénk elmondani. Hogy akarjuk az Általad említett tudatosságot elérni, ha nem tudjuk, miről beszélünk, és miket mondunk? Ez nem méricskélés, meg tudálékosság - hanem saját magunk és fogalmaink, a gondolataink tisztába tétele. (Ez itt a vallás, filozófia topik. De se vallásról, se filozófiáról nem lehet beszélgetni bizonyos tiszta ismeretanyag nélkül. Amikor az ilyen oldalakon feltűnnek emberek, akik azt mondják, hogy ők tudják tutit, érdemes visszakérdezni: Igen? S honnan tudod? S miért pont te? Ez nem föltétlen kötözködés, inkább a dolgok biztossá tétele.)

 

A közös szellemi vonalról pedig: senki nem tagadja, hogy létezhet. De csak akkor lehetünk biztosak benne, ha vannak róla konkrét forrásaink. Bizonytalan információkra, hipotézisekre én nem szívesen építek egész eszmerendszereket, és nem vázolnék föl mindenre kiterjedő összefüggéseket. Éppen azok bizonytalansága miatt.

 

Amit pedig az olvasásról írsz, Téged is megkérdelek: honnét van Neked van arról tudomásod, hogy ezen a fórumon ki mit olvasott és mit nem? Ugyanis az, hogy valaki kétkedéssel fogad bizonyos dolgokat, az nem rögtön az olvasás hiátusát jelenti.