Olyan könyv, amelyet akárhányszor elolvas az ember, mindig talál benne valami újat. Ez elmondható Ende többi könyvéről is. Szinte álomszerűek, szimbolikusak, kissé szürrealisztikusak (Momo).. Az emberi lélek rejtelmeibe, rejtélyeibe visz el, kalauzol el, amelyet nem lehet soha tökéletesen megismerni.

Amikor Barnabás belekerül a történetbe, végigjárja azt a lelki utat, amely végül is a szeretethez visz el.

Adva van egy világ, ahol mindent lehet ("Tedd azt amit akarsz"), és végigjárhatja ezt az utat (ehhezképzelőerő kell). De nem mindenkinek sikerül végigjárni az utat. Közben eltévednek, ottragadnak (Királyok városa).. Igen, ennek az útnak sok buktatója van..

Ennyi jutott hirtelen most eszembe. Majd még írok.

üdv!!