Nahát akagi! Egy utcában laktunk. Nekünk csak a déli oldal felé, a belső parkra néző ablakaink voltak. Kezdetben ennek kizárólag előnyei voltak: fogta a szelet, forgalmi zaj szinte nem is volt, jól elszigetelte a városi zajt. Szóval nagyon tetszett. Aztán szép lassan felnőtt egy generáció. Kezdetben csak focizgattak a ház előtt du 7 -ig. Aztán ahogy nőttek, úgy lett ebből este 8, majd, 9,10,11,12. A foci helyett leültek (ahogy írtam az ablakunk elé-alá), és ment az ingyencirkusz. Ha csönd is volt 10 percig, és éppen elaludam volna, valamin felröhögtek, de olyan hangosan, hogy a szemközti házfalról visszhangzott. És ahogy megfigyeltük, a többségük a szomszéd utcából , vagy az Újhegyiről jöttek autóval. Egyre többen panaszkodtak lakók, a közös képviselő meg lerázta magáról hogy az közterület, nem tud mit tenni. (Ez pedig nem igaz)

A tesómék Gazdagréten laknak, amikor náluk vagyunk, mindig emlegetem, hogy micsoda óriási különbség van a pesti lakótelepek és a gazdagréti között. Egyszerően megállsz az utcán a házak között, és először nem érted miért olyan más minden. Aztán rájössz, hogy pesti utcához szokott szemnek nagy a tisztaság, rendezettek a közterületek, a házfalak alig vannak összefújkálva, a füvet szépen nyírják, és a parkolókban szép új és tiszta autók állnak, roncsot még nem láttam. Olyan szuper játszóterek vannak, amilyet még sehol nem láttam. Ha jól tudom ott őr is van éjjelre. Hát szóval érezni a különbséget. Persze ez a nm árakban is ott van.