Azt hiszem itt nem találunk már vitapartnert, de nem is baj, ez annyira meddő vita, biztos, hogy senki senkit nem fog meggyőzni, ezek velünk született érzések, bár alakíthatóak. A vejem nemrégiben kifejtette, hogy soha nem fogja szeretni a macskákat, jót vitatkoztunk, aztán karácsonyra szerzett egy macskát a lányomnak, azóta együtt imádják, bár szerintem jobban tennék, ha egy gyereket imádnának, de erre még várni kell. Meg azért sem értek egyet, mert lakásban tartják, szegény cicus majd bedilizik az unalomtól, de madarakat legalább nem fog!