Nem is tudom. Most csak azt tudom, hogy hulla fáradtnak érzem magam és nemsokára úgy kell kiállnom a színpadra, mintha a világ legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb és legkönnyedebb embere lennék. Néha nagyon nehéz, mert nem csak fáradtak vagyunk, de bizony előfodulnak hólyagok is a talpunkon szép számmal, szóval azért ilyenkor nehéz mosolyogni, de azért mindent megteszünk annak érdekében, hogy a közönség csak azt lássa, hogy milyen szép a műsor. Hogy ezt hogyan sikerült elérnünk, az nem az ő dolguk, lényeg az, hogy jól érezzék magukat. Igazad lehet egyébként, mert ma is több órát táncolunk, szerintem egy- két deka biztos leugrik rólunk:)