OKT Városlőd-Kislőd vá. – Nagyvázsony
Ez most csak egy egynapos túra volt, de kénytelenek voltunk ezt a hiányt „befoltozni”, mert már csak ez az egy lyuk volt a Tapolcától Bódvaszilasig tartó OKT túraszakaszon!
A 06:07-kor szálltunk fel Kelenföldön a szombathelyi gyorsra, veszprémi váltás után fél kilenckor már a Városlőd-Kislőd vasútállomáson kászálódtunk le a Veszprém és Szombathely között közlekedő személyvonatról (a gyorsvonat nem áll meg itt).
Gyors pecsételés után – az „állomásfőnök” kisasszony most nem a hosszú fém, hanem a rövidebb szögletes gumibélyegzőt adta oda – már el is indultunk. Kiforultunk balra a Kislőd felé tartó keskeny aszfaltútra, innen néhány száz méter után tértünk le balra, a Csollányos-völgy felé.
Aluljáróban kereszteztük a vasutat, aztán egy kis hídon a Torna-patakot, ezután a Bányatelep házainál balra tértünk, a telepet elkerülő földútra. Az utolsó házakat is elhagyva megérkeztük a hosszú, nagyon enyhén emelkedő Csollányos-völgybe. A jelzések viszonylag ritkák voltak, de itt eltévedni szinte képtelenség, csak az enyhén kanyargó földúton kell maradni!
A letérési pontot, ahol Úrkút felé kell jobbra lefordulni, kb. egy óra alatt értük el. A hely jól van jelezve, de a füves mezőn továbbhaladó keréknyomok – szinte csak egy csapás – alig volt látható. A Kislődi-erdőben felfelé kanyargó ösvényen már sűrűn voltak a jelzések, de itt kellettek is! Úrkút előtt kiértünk a nagy bekerített mezőre, itt létra volt a kerítés keresztezésénél, aztán a mezőn úgy vágtunk át, hogy megcéloztuk a távolban már látható major épületeit.
A bekerített mező délnyugati sarkán léptünk ki egy bedrótozott és meglehetősen ramaty állapotban leledző kapun (utána visszadrótoztuk a kapuszárnyat), aztán földúton haladtunk tovább az erdőszélen. Egy faluszéli fatelepnél értük el a házakat (ócska IFA-k és más egyéb szocialista relációban készült tehergépjárművek mellett), itt rátévedtünk a falu belseje felé vezető régi kék jelzésre.
Végül ugyanúgy megérkeztünk a falu közepére és megtaláltuk a pecsételőhelyet is, mintha a jelenlegi kéken mentünk volna. Az elágazásban Szentgál/Herend felé indulva az út bal oldalán volt található a kis presszó (neve nincs, csak sárga betűk az ablakán:CSAPOLT SÖR) egy családi házhoz ragasztva, kis teraszán erősen billegő műanyag kerti asztalokkal (kilöttyent a sör a korsóból :-(( ) Ha az új kék jelzésen érkeztek, akkor az aszfaltútnál jobbra kell fordulnotok a presszó felé, és csak néhány lépést kell az úton haladni!
Az úton továbbvezetnek a jelek, aztán a falu vége előtt jobbra földútra tértünk, ami kivitt a házak közül. Egy darabon erdőszélen haladtunk (az erdő balról), aztán egy kis mezőn átvágva egy bekerített terület határán mentünk tovább (kerítésen túl cseperedő tölgyes, jobbra az erdő). Az erdősarkon a fák közé beérve nem a kínálkozó földúton egyenesen tovább, hanem jobbra, ösvényre térve fel a régi vasút töltésére!
Ahol a régi vasút metszi a Kab-hegyre tartó aszfaltutat, ott a gyalogút továbbindul a túlsó oldalon egészen egy kerítésig (kb. 50m). Ott kék jelzés jobbra is (szürkével kétszer áthúzva) meg balra is. Jelek balra mennek tovább a kerítés mentén annak a végéig, ott az ösvény megszűnik, hatalmas dzsindzsás kezdődik előttünk. Nem lehet rajta átvágni! Helyes út: vissza az aszfaltig, azon tovább a hegytető felé.
Az aszfaltútról való letérés a 8. nyiladékra egészen a sorompónál nyíló tisztáson van jobb felé, előtte a kanyarban a jobbra hívó jelzések zsákutcába vezetnek!
A kab-hegyi pecsét az aszfaltútra visszatérve a hosszú egyenes végén van, az erdészházaknál, a kerítés sarkánál álló fára szerelve! Ezután kényelmes séta az aszfalton a tetőig, csekély kilátás a Kinizsi kilátóból! Lefelé a Jánoskereszti úton erdőritkítást végeznek, a kék jelzések is áldozatául estek! Szerencsére az út leérkezik rendben a 6. nyiladékhoz. Itt is végig erdőkitermelés mellett mentünk lefelé az erdőgazdasági út keresztezéséig. Onnan már erdőben tovább a 6. nyiladékon, majd jobbra tovább a H nyiladékon az 5. nyiladékig. A gyepes-füves nyiladékok jól járhatóak, itt-ott néhány nagyobb dagonyával lehet találkozni.
Az 5. nyiladék aztán szép lassan megszűnik, keréknyomokon kell továbbmenni egy kis kerek tisztásig. Itt a keréknyomok a tisztás közepén lévő bokros területet jobbról kerülik meg, de nekünk előtte balra kell térnünk, úgy megkerülni az egészet (jelzés nagyon kevés van először, de aztán sokasodnak továbbhaladva). Innen már ösvényeken kell haladni egészen az erdőszélig.
A földúton (sok helyen csak keréknyomok) jól lehet haladni keresztül a mezőkön. Egy problémás hely van csak: a keresztező földúton néhány lépést jobbra kell menni, aztán a bokorsor túlsó oldalán folytatódnak a keréknyomaink Nagyvázsony felé, egészen a műútig.
A várnál megvan mindkét pecsét: a gumi a jegypénztárban, a fém a szokásos kis dobozkában a pénztár épületére szerelve. Ha jól emlékszem, tavaly májusban még egy villanyoszlopon volt, de most egy mütyűrkeárus bódéja áll előtte.
