És még mielőtt bárki azt hinné, hogy harcos állatvédő, illetve macskavédő vagyok, elmondom, sajnos nem, és ha van cselekedetem, amit szégyellek, az az, amikor egy összeaszott pici cicát, aki kétségbeesésében be akart mászni a kertünkbe, ahol a két kutya csorgó nyállal várta, én ahelyett, hogy befogadtam volna, elvittem néhány házzal arrébb, és betettem a kerítésen, abban a reményben, hátha befogadják. De az életemhez az is hozzátartozik, hogy kimenekítsek egy sünit a kutyáktól, hogy megpróbáljak megmenteni egy madarat a macskától, hogy télen etessük őket, de az is, hogy hetekig nem tudtam megsimogatni a kutyáimat, miután a szemem láttára öltek meg egy bűbájos kismacskát, amelyik barátkozni betévedt hozzánk.

Ez szerintem a kertváros mindennapi rendje, és ameddig mi emberek a boltban kopasztott csirkét veszünk és jóízűen belakmározzuk, ugyan ne itéljük el a buta állatokat, akiknek nincsen erkölcsi érzékük és nem vigyáznak a természet egyensúlyára!