Kedves vrobee!

Kiegészítem a 746-osbeli hozzászólásomat:

> Tf. van egy Németh nevű játékos, aki amúgy dél-alföldi, tehát otthon a nevét "némöt"-nek ejtik

Erről eszembe jutott egy anekdota egy nyelvjárás[kutatás]sal foglalkozó írásban. Egyelőre nem találtam meg a forrást, pontosan meg nem tudom felidézni. De amire emlékszem, azt előadom a te felkínáltad névvel.Eszerint egy nyelvjáráskutató így vette fel a kapcsolatot az adatközlőjével:

Kutató: Mi a neve?
Adatközlő: Némöt.
Kutató: Némöt?
Adatközlő: Nem, Némöt.
Kutató: Vagy úgy, Német!
Adatközlő: Igön.

Ennek az a lényege, hogy az adatközlő nem tudta a nevét a sajátjaként felismerni a köznyelvet beszélő által nyelvjáráshűen reprodukálva. Az adatközlő tudatában nem volt különbség a két változat közt, a használt alakot a nyelvi környezet determinálta. Vagyis a helyi nyelvjárást beszélőtől a nyelvjárási Némöt volt a felismerhető alak, a köznyelvitől pedig a köznyelvi Német.

Ez lehet valahol az a mérce, ahol különbséget kell tenni: ha a név kiejtése a név használója által kontextusfüggő, akkor a helyi forma nem reprodukálandó, de ha nem kontextusfüggő, akkor a helyi forma használandó.

Azt persze az argentin Gallego esetén nehezen tudjuk megtaksálni, hogy kasztíliai kontextusba ágyazva ő mit vár el. Ebben segít az, hogy tudjuk, van-e helyi standard, azaz pl. a helyi tévébemondó hogyan ejti. A Magyar dialektológia c. tankönyvben van egy fejezetvégi feladat, amely úgy hangzik, hogy „1977 óta a brémai rádió a híreket nyelvjárásban (Plattdeutsch) is sugározza hetente kétszer, s ennek pozitív visszhangja van. Milyen reakciókat váltana ki véleménye szerint, ha mondjuk a szegedi regionális rádióban és televízióban ö-ző nyelvjárásban is felolvasnák a híreket?” Ez rávilágít az ö-ző magyar és a zs-ző argentin dialektus eltérő státusára. Míg Argentínában ez az elvárás egy bemondóval szemben, Szegeden visszatetszést keltene. Ugyanez a különbség van a /gazsego/ és a /némöt/ ejtések közt is.