Sok szempontból megértelek, én is találkoztam olyan nyugdíjassal, akinek biztos többszöröse volt a pénze, mint nekem, aki dolgoztam, de nem lehet mindenkire ugyanazt a sémát ráhúzni. Tudod, szerintem elsősorban a rokkantnyugdíjassá nyilvánítást kéne megszigorítani, bár mintha már történt volna valami, de egy időben kifejezett sikk volt rokkanttá nyilváníttatni magát egyeseknek. Ezen nekem is felment a pumpám, nem tagadom. Egyébként én sem szeretem, hogy mindig mindenki sír, mert nem azt láttam mindennapjaimban, hogy erre valóban minden síró-rívónak oka is van.

Akkor is vitatkoznék azonban azzal, hogy a radikális nyugdíjcsökkentés lenne az üdvözítő megoldás a gondok orvoslására.

Először azt a sok adóelkerülő, minimálbérrel bejelentett, de igencsak jól élő ugrifülest kéne elkapni, akik nem alkalmazottként keresik kenyerüket és az ő zsebükben nem lehet olyan szabadon kotorászni, mint az alkalmazottakéban. Azt hiszem, ebből nagyon sok pénzt lehetne behajtani, csak kicsit macerásabb, mint a drasztikus nyugdíjcsökkentés. Aztán lennének még ötleteim.