Bár írtam már egy összegzést, de azért válaszolok, mert úgy látom, hogy többekkel ellentétben veled értelmesen lehet szót váltani. Persze "brutto" véleményemet változatlanul fenntartom.

 

Azt írod, hogyha a te háztartásod lenne az államhaztartás, akkor rend lenne. Nos, eddigi írásaid alapján kérdem: milyen áron? Szüleidet akkor sem támogatnád, ha nem lenne kenyerük? Te meg ennéd a sült csirkét? Mert ez az ára, hogy ne virslit ebédelj...

 

Azután meg megint jössz a gazdasági racionalitással...

 

A gazdasági racionalitás az államháztartásban és a sajátodba is az, hogy minden területet megvizsgálsz és sorolsz, ha kurtítani kell. Előbb csökkented a kulturális kiadásaidat, az egészségügyi kiadásaidat, a szórakozásra fordított összegeket, megpróbálsz egynsúlyokat kialakítani, hogy mindenből úgy vegyél el egy keveset, hogy azért jusson is, maradjon is.. És sorolsz, hogy miből veszel el előbb, s miből később...

 

Ez a gazdasági racionalitás saját háztartásodban, de az államháztartásban is! Mert a saját háztartás a modell...

 

De persze mindenek előtt megnézed, hogy nem tudod-e valamilyen módon bevételeidet növelni! Mert a szórakozásról, egészségről stb.-, nem mond le könnyen az ember. Létszükségleteiről meg pláne...

 

Az "ír csoda" pedig nem hit kérdése, hanem a valóság. Abban viszont igazad van, hogy az összefogásnak eddig semmi látszatja nem volt itthon...

 

A saját forrás megteremtése gond, de nem lehetetlen feladat. A fogyasztás visszafogása meg csupán az egyik lehetséges út. De csak az egyik! S nem a nyugdíjas társadalom az, amelyikkel elszaladt a ló a fogyasztás tekintetében... Nem ők veszik fel doszt pl. a sváci frank alapú hiteleket.

 

A te nézeteidel is az az alapvető gond, mint gyakorta más szakértővel is, aki a nyugdíjhelyzet alakulását változatlan (szabályozó)rendszerben szemléli és totálisan figyelmen kívül hagyja a gazdasági környezet lehetséges alakulását. Minden tervezési folymatban illik (egy fenét: kötelező!!!) 3 változatot felállítani: egy pesszimistát, egy valószínűt és egy optimistát. Itt mindenki - talán rajtam kívül - pusztán a pesszimista változattal foglalkozik és annál is csak egyetlen megoldással, a radikális nyugdíjcsökkentéssel. Amely illuzórikus politikai tekintetben, gazdaságilabg pedig nem racionális.

 

OFF.

Most sajnálatomra más feladataim támadtak, ezért mennem kell...

Bye!

ON.

Frimi