Köszönöm.
Találtam a környéken egy jó terepet, a repcetáblát (eltaláltátok, valóban az) két és fél oldalról erdőféleség veszi körbe, és a kettő határán (repce + erdő) egymástól kb. 100 méternyire tizenöt vadászles helyezkedik el. Ezek némelyike olyan állapotban van, hogy inkább nem kíséreltem meg felmászni rá, viszont volt egy, amelyik megfelelő helyzetben és jó állapotban leledzett, onnan készültek a képek. Földről-állvánnyal nem lehet a repcetábláról látványos felvételeket készíteni, mert rálátás híján a táj ellaposodik.
Catkiller: tényleg mondhatjuk, hogy a puszta közepén van, én terepjáróval mentem ki. A földutak alapból nehezen járhatók a mély traktornyomok miatt, ha pedig jön egy kiadós zuhé, ami fellazítja a talajt, akkor négykerékmeghajtás nélkül aligha evickél ki a kocsi a sárból.
További tanulsága volt a kiruccanásnak, hogy tömegesen virágzó terepre NEM szabad sárga-piros-fehér színű pulóverben menni, mert az ott rajzó legyek és a méhecskék ezt összekeverik a virágzattal. Mozgás közben persze kevésbé, de mihelyt megáll a fotós, urambocsá’ próbál mozdulatlan helyzetet felvenni az exponáláshoz, hamarosan úgy fog festeni, mint egy nyomornegyed lakója, aki belefáradt a legyek elhessegetéséért folytatott kilátástalan harcba.
