Köszönöm a bíztatást. Mi múlik rajta? A jövőm... A nyomás ott a "főnökség" részéről...Szó szerinti tanulásra, magolásra pedig nem elég ennyi idő, s nekem semennyi sem elég, mert nem tudom úgy "beseggelni" a szöveget, hogy nem értem. Ez nem én vagyok, s erre alapesetben büszke is vagyok. S ezért vagyok dühös azokra,, akik most 10 percből, idézetek kikérdezésével akarják eldönteni, alkalmas vagyok-e vagy sem a szakmára. Úgy, hogy ők nincsenek is "helyzetben". MIndegy, ez van. Értelmetlen az egész, de meg kell csinálni. Ha legalább egy ki szerencsém lenne, de sajnos nincs. Nálamnál ezerszer ostobább emberek gáncs nélkül veszik az akadályokat, jó bizottsággal...Én meg...És ezért is dühös vagyok, magamra. Na, mentem vissza görnyedni s telíteni elmém "bölcsességgel". Még egyszer köszönöm.