Az egészséges populáció fenntartásának illetve az ökoszisztéma megőrzésének egyetlen elfogadható módja az ember önkorlátozása. Vadgazdálkodás helyett ökológia.
Telepített erdők helyett természetes erdők, minél kevesebb emberi beavatkozással.
Az ötvenes évek örökségeinek (mocsárlecsapolások, csatornák, nagytáblás gazdálkodás) felszámolásával visszaállítani a természetes vizes élőhelyeket, réteket.
A meggondolatlanul behurcolt, agresszíven terjeszkedő gyomfák (akác, bálványfa, fekete juhar, stb) kíméletlen irtása, helyettük saját, őshonos fafajtáink, cserjéink visszatelepítése.

A vadgazdálkodás (mint azt a neve is jelzi) gazdasági fogalom. Ideje lenne végre nem úgy tekintenünk a természetre, mint kiaknázandó erőforrásra. Egyszerűen azért, mert nem a miénk. Nem ingyen húsforrás, nem egyszerűen hektárokban kifejezhető tér, amelynek egyetlen és legmagasztosabb célja az élelemtermelés.
Fajok millióinak hallatlanul bonyolult életközössége, amelyben egyetlen zavaró elem maga az ember.
Nem egyedül élünk ezen a bolygón. Tetszik-e vagy sem, meg kell azt osztanunk számtalan más állat- és növényfajjal, akiknek pontosan annyi joguk van háborítatlanul itt élni, mint nekünk. Ha egy szemernyi felelősséget is érzünk a világunkért, akkor az a legokosabb, ha hagyjuk szépen, háborítatlanul élni, hiszen évmilliárdokig kiválóan megvolt mindenféle barbár beavatkozás nélkül is. Puskával "rendet teremteni" az erdőben olyan, mint kovácspöröllyel javítgatni egy zsebórát.