Valóban elfogadottabb, ha egy nő van mezítláb, de ha arra gondolsz, hogy szinte minden heteró szex filmben van leszbikus jelenet, és az is teljes mértékben elfogadott a férfiak körében, de még a nők körében sem kelt akkora ellenszenvet, mint a férfiak körében az, ha két férfi van együtt. Valahol szerintem ide vezethető vissza ez a jelenség is. Persze én nem azért utálom, és nem azért tartom ellenszenvesnek, ha egy férfi mezítláb van, mert gyűlölöm a másokat. Nekem is van jó pár ismerősöm, aki a saját neméhez vonzódik, és nincs is velük semmi gondom. Emberileg szeretem őket, és ők is elfogadják, és tudják is rólam, hogy én csak az ellenkező neműeket szeretem amolyan értelemben.
Talán ez az ellenszenv a férfi lábbal kapcsolatban azért alakult ki bennem, mert egyszerűen rondának tartom a nagy lábakat, és 10-ből 8 férfinek ápolatlan a lába. Gyerekkoromban is egyszerűen bűzlött a szoba apám zoknijától, és lábszagától, nem mosta meg minden este, büdös volt, és ronda, tele bőrkeményedésekkel a talpa, hosszú ápolatlan körmökkel, és mindig könyörögni kellett neki, hogy mosson lábat, és kész szenvedés volt ahogy a körmeit vágta. Arról nem is beszélve, hogy ő állandóan mezítláb volt, ha a szüleinél voltunk kertes házban, és nekem mindig ciki volt, mert senki más, csak ő. Talán ezért utáltam meg már gyerekkorban...
Persze titkon, lopva, hogy a szülők meg ne lássák imádom, de ha kiderül a mai napig elkap a szégyenérzet, hogy én is mezítláb vagyok.
Baráti körben más, ha nem egyedül vagyok, hanem valakit még rá tudok venni, akkor jó buli. Volt olyan, hogy lementünk a Dunapartra tollasozni, és ott felvetettem, hogy tollasozzunk mezítláb. Mindenki belement első szóra, így nem volt ciki számomra. Ha totál egyedül vagyok, egy eldugott helyen, akkor én is ledobom a cipőmet, ha olyan helyen vagyok, és volt olyan is, hogy külföldön egy nyaralás alkalmával fürödni akartam, de ahogy mentem a folyó felé feltűnt, hogy eléggé sáros a part. Persze nem a fürdés volt a lényeg, hanem a dagonyázás, de jól jött, hogy folyópart, így nem leszek feltűnő. Na két lépés után bokáig süllyedtem a sárba a parton, de továbbmentem, álcázva a dagonyázási vágyam kiélését :) Aztán a vízig nem mentem el, mert megijedtem, mivel a víztől fél méterre már fenékig süppedtem, és a lábam már vízben volt, nem szerettem volna ha még jobban elsüllyedek. Akkor ott egy jó poén volt, és a rokon, akinél nyaraltam dőlt a röhögéstől, és mivel neki adtam a fényképezőm, egy tekercset el is lőtt a bénázásomra. Persze ott ezt nem éreztem cikinek, és mindenki jót röhögött, de senki nem nézett rám döbbenettel, vagy nem nézett hülyének. A röhögés tárgyát nem is az képezte, hogy majdnem derékig gázoltam a sárban, hanem az, hogy alig tudtam kijönni, és már szinte négykézláb másztam kifelé a szilárd talajara, pedig befelé milyen könnyen mentem. Utána persze lábmosás a patakban, de csak ott tudtam elérni a vizet, ahol hatalmas kövek, és tégladarabok voltak. Na az is röhögésbe fulladt, hogy jajongtam és kényeskedtem. Persze kértem a papucsomat, hogy kifelé megússzam az ismételt gyötrelmeket, de azt is röhögve hozta oda, és cukkolt is egy kicsit, hogy nem adja :) Ez mondjuk életem legjobb élménye volt, és soha nem éreztem úgy, hogy szégyenkeznem kellene miatta!
Harisnya. Igen vannak helyzetek, amikor a harisnya kötelező, hozzátartozik az illemhez. Pl. kisestélyiben egy esti színházi előadásra valóban illetlenség mezítláb, harisnya nélkül menni, de az utcára hétköznapi ruhához egyáltalán nem kötelező, és nem illetlen harisnya nélkül lenni.
Általában igyekszem kevésbé feltűnően bámulni a lábakat, és ez sikerül is ha jól gondolom. Persze kérdés, hogy ki, hogy veszi ezt észre, de ha távol megy egy lány, találja ki, hogy mit nézek, ha meg közelebb ér, akkor úgyis a szemébe nézek, vagy elfordítom a tekintetem.
Ezt a mondatodat nem teljesen értem; kifejtenéd: „Bizony a nagydarab, erős férfiembert ebből a szempontból hátrányos megkülönböztetés éri. És látod, nálad is”?
