Amit Klapka 1849 augusztusban meglépett a Komárom őrzésére bízott osztrák hadtesttel, jóval nehezebben sikerült volna a komplett osztrák hadsereggel szemben. Korábban a két nagy komáromi csatában sem sikerült döntő vereséget mérni Haynaura, ezek után helyben maradni szvsz késleltetett öngyilkosság lett volna, pár nap alatt az orosz hadsereg is felsorakozott volna az osztrákok mellé Komárom alatt.

Gerilla hadviselésre a honvédsereg alkalmatlan volt, apróbb rajtaütésekkel egyébként sem lehetett volna mit kezdeni egy 250-300 ezres, kombinált haderővel szemben. Nyílt ütközeteket vállalva pedig feltétlenül ki kellett használni az oroszok két gyengéjét. Az egyiket a nagy létszámból adódóan a logisztikai nehézségek jelentették, ennek folytán az egyesített honvéd haderőnek lehetősége nyílott időben előbb, az oroszoktól elkülönítve, kedvező körülmények közt felvenni a harcot Haynauval a Délvidéken. A déli hadsereg pancser vezetése miatt ez a verzió végül elúszott. Az oroszok másik érzékeny pontja az utánpótlás volt, ennek megzavarása valóban komoly zűröket okozhatott (ill. okozott is), efféle feladatra kijelölhették volna pl. a folyamatosan a Felvidéken bóklászó Kazinczy-hadosztályt is.

Egyébként pedig a valós helyzet az, hogy a győzelemre ekkora túlerő mellett gyakorlatilag semmi esély nem volt, mindenfajta utólagos okoskodás pedig legfeljebb a fikciók közé sorolható be.