Gambo

 

1983. június 12-én történt. Egy Owen Burnham nevű brit amatőr természetbúvár éppen a gambiai tengerparton sétált családjának néhány tagjával, amikor egy különös tengeri élőlény élettelen, de szinte teljesen ép tetemére bukkantak a homokos tengerparton. A furcsa tetem félig betemetve feküdt a homokban és feltehetően kevéssel azelőtt sodorhatták a hullámok a partra. Az állat Burnham leírása szerint 4,5 méter hosszú volt, karcsú testű, a háta sötét színű de a hasi oldalon jóval világosabb. Rendkívül hosszú állkapcsában 80 hegyes fog sorakozott. Két pár végtagja uszonyszerű, teste hosszú, hegyes farokban végződött.

A tetemen egyátalán nem mutatkoztak a bomlás jelei, egyetlen sérülése az egyik uszonyszerű végtagja egy kissé leszakadva lógott a testére. Burnham azonnal nekiállt a tetem vizsgálatának. Azonnal szembetűnt, hogy az állat két pár uszonnyal rendelkezik, a ma élő tengeri emlősök az evolúció során a hátsó pár végtagjukat már elhagyták. Az első vélekedések szerint az állat talán egy ma még ismeretlen cetféle, esetleg, egy eddig kihaltnak hitt tengeri emlős a Zeuglodon ágból. Sajnos a felfedezés meglehetősen szánalmas véget ért, a helyiek levágták a fejét, hogy eladják a turistáknak, a tetemet pedig elásták.

 

A tudósok természetesen felállították a különböző teóriákat, melyek szerint:

 

1. Plioszaurusz, mely állat egy rövidnyakú pleszioszaurusz-faj volt;

2. Thallathosuchian nevű őskrokodil;

3. És ez maradt tudományos körökben a legelfogadottabb, egy Zeuglodon nevű ősbálna.

 

Az 1990-es években egy kutatócsoport visszament Gambiába, hogy esetleg kiássák a maradványokat, de tragikomikus módon azon a helyen, a tengerparton már egy rendőrállomás épülete állt....

 

 

Plioszaurusz és koponyája, majd alább Zeuglodon és koponyája: