Kedves Katherina és kedves bes!

Egyszerre válaszolok nektek, mert gyakorlatilag ugyanazt kérdeztétek.

A 3D-s vizsgálat relatíve új technika, és még távolról sem mindható kiforrottnak. Már léteznek olyan vizsgálófejek, amik a jelenleginél sokkal jobb felbontású képet tudnak adni, de egyelőre még csak nagyon kicsi területről. Néhány év múlva szerintem már meg is fog szűnni ez a 2D-3D elhatárolás, mert a gépeink egyből egy térfogatot tudnak majd átfogni, és nem csak egy síkot, mint most.

De visszatérve a 3D-re: pillanatnyilag a diagnosztika alapja a hagyományos 2 dimenziós vizsgálat, és ami nem látszik a 2D-n, az nem látszik a 3D-n sem. A 3D-s vizsgálatoknak orvosi szempontból jelenleg igen korlátozott a szerepe, állítólag a nyitott gerinc diagnosztikájában vannak ígéretes kutatások.

Azt tudni kell, hogy a 3D technika jóval több, mint pusztán az a felszíni rekonstrukció, amivel az átlag kismama találkozik. Az, hogy egy "dobozon" belül vagyunk képesek mozogni, sokat tud segíteni mondjuk egy daganat méreteinek és kiterjedésének a megítélésében. Ehhez viszont már olyan ember kell, aki képes a "felszín alá" látni, és elég kevesen vannak ultrahangosok, akik mondjuk a CT-ben és az MR-ben is elég jók.

A 3D jelenleg gyakorlatilag a szülészeti diagnosztikában kényelmi szolgáltatásnak tekinthető. Arra jó, hogy a kismama láthassa a magzatot, és az elkészült képen összeveszhessen a rokonság, hogy kire fog leginkább hasonlítani a gyerek. :-)

Ugyanakkor meg azt is kimutatták, hogy a születés utáni anya-gyermek kapcsolatnak jót tesz, ha egy már valamennyire ismert arcot pillant meg az anya a szülése után.

Szóval a 3D-s vizsgálatnak szerintem pillanatnyilag nincs diagnosztikai szempontból "ajánlható" időpontja. Technikai okok miatt általában a 26-30. hét között szoktuk javasolni, mert ilyenkor a magzat már eléggé emberformájú, de még elég kicsi ahhoz, hogy lássunk is a méhen belül valamit.