II. Burna-burias Creative Commons License 2006.04.28 0 0 137
Összefoglaló_a_közép-európai_avarok_történetéről:

 

A menekülő avarok bámulatos gyorsasággal vándoroltak végig Ázsián. 557-ben már a Kaukázustól északra fekvő területeken tűnnek fel, és Bizánccal szövetségre lépve rövid idő alatt leverték a dél-oroszországi nomád népeket. 562-ben már az Al-Dunánál volt az avar kagáni székhely.

 

Az avarok Baján nevű kagánja továbbra is a türk terjeszkedés elől szerette volna népét biztonságos területre vinni. 567-ben különösen súlyosra fordult a helyzet, amikor a türkök feltűntek a Volgától nyugatra levő területen is. Éppen időben érkezett a langobárdok szövetségesi ajánlata Baján kagánhoz, amely eredményeként a gepidák országa 567-ben az avarok kezére került. 568-ban azután a langobárdok jobbnak látták feladni a veszélyes szomszédságot az avarokkal. Alboin langobárd király Itáliába vezette népét, és így a Dunántúl is avar területté vált.

 

Közben megromlott a viszony a bizánciak és az avarok között, mivel II. Justinus bizánci császár váratlanul beavatkozott a gepida háborúba.

 

Az újra és újra meginduló avar támadások során az avarok tízezrével hurcolták el a kelet-római területek lakosságát, és az időleges békéért hatalmas (évi 80-100 ezer aranysolidus) összeget csikartak ki a birodalomtól. Nyugat felé is terjeszkedő, támadó politikát folytatott az avarság. A bajorokat és a vend szlávokat legyőzték, később az addig szövetséges langobárdokkal is összetűzésbe kerültek, többször meg kellett újítani az 568-ban kötött szövetségesi szerződést. 628-ban mégis avar hadjárat pusztította végig Langobardiát.

 

Keleten a türk hatalom sokáig megakadályozta az avar hódítást, de a nyugati türk hatalom meggyengülésekor (kb. 600 után) a dél-oroszországi szlávok és a Kubán vidéki Magna Bulgaria népei is függőségi viszonyba kerültek az avaroktól.

 

A 7. század első felében azonban már megmutatkoztak a hanyatlás jelei. 623-624 körül egy Samo nevű frank kereskedő összefogta az alpesi szlávokat, saját nevükön: vendeket, és sikeresen szállt szembe az avarokkal, akik Samo 658 körüli haláláig meg is őrizték függetlenségüket.

 

Közben Konstantinápoly 626-os sikertelen ostroma után a déli szlávok szakadtak el az Avar Kaganátustól. Bizánccal és saját alattvalóikkal szemben is jelentősen csökkent az avarok harci tekintélye.

 

A 630-as évek elején az Avar Birodalom keleti részén élő bolgárok keltek fel uraik ellen, és maguk közül akartak kagánt választani. Felkelésüket azonban az avarok leverték, és a bajor-frank területre menekülő bolgárokat végül a befogadók gyilkolták le Dagobert frank király parancsára.

 

634-635 körül az ukrajnai és a Kubán vidéki bolgárok fordultak szembe az avarokkal. Kuvrat bolgár kán vezetésével megszabadultak az avar fennhatóságtól, és Bizánccal léptek szövetségre. A meggyengült Avar Kaganátus ezek után már nem jelentett komoly veszélyt Bizánc számára, így nem sok írásos forrás maradt erről az időszakról, keveset tudunk az avarok történetéről.

 

Az Avar Kaganátus élén a kagán állt, aki korlátlan hatalmát az égből származtatta, saját magát minden népek urának tekintette. Magáról az állam felépítéséről kevés az adat, de nyilván helyi tisztségviselők segítségével folyt a kormányzás. Valamivel többet tudunk a korai avar hadseregről, melynek fő erejét közép-ázsiai típusú páncélt viselő lovasság alkotta. A hadsereg létszáma egy 568-ban íródott forrás szerint 20 ezer fő volt. A néhány ezer fős, vaslemezekből összefűzött páncélt viselő gazdagabbak mellett a szegényebbek bőrpáncélban harcoltak, a segédnépek pedig mint könnyűlovasság egészítették ki a haderőt. A páncélos lovasok kopjával és kétélű karddal vívták a közelharcot. Legfélelmetesebb fegyverük az íj volt, háromélű nyílhegyeikkel veszélyes sebeket ejtettek az ellenfélen. Európában ők használtak először kengyelt, így lovaikon sokkal biztonságosabban tudtak ülni, könnyebben vívtak lóháton, és eredményesebben használták íjaikat a hátrafelé nyilazásnál is. Taktikájuk a nomád népekre jellemző színlelt megfutamodás, lesvetés volt. A nagyobb hadjáratok idején jelentős számú szláv és más meghódított népekből álló gyalogság egészítette ki az avar haderőt.