"Ez ellentmond annak a ténynek, hogy az EU-ban egyre csökkentenék a munkaidőt, és heti négynapos munkavégzére törekednek."

igen az a kilnecvenes évek közepén még slágertéma volt, azóta nyilvánvalóvá váltak az elöregedő társadalom és a jelenlegi nyugdíjrendszer buktatói
nézz utána, hogy a friss tanulmányoknak és törekvéseknek és ne ilyen lejárt szavatosságú sallangokkal gyere

"A francia 2006-os év annyiban biztos különbözni fog a többitől, hogy 50 év után az aktív népesség száma újra csökken. Innentől fogva 2006 végéig a baby-boomer nemzedék mintegy 600 000 dolgozója válik nyugdíjassá. Ez jelentősen több az eddiginél. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az aktív népesség 10%-a munkanélküli, nem biztos, hogy kedvező a tendencia. A munkahelyek nem helyettesíthetők ugyanis a gazdasági szolgáltatási szektor fejlesztésével és a termelékenység növekedésével, csak időlegesen, mert ez újabb problémához vezet: a népesség egyenlőtlensége (kevesebb fiatal, több idős) felbomlasztja azt a nyugdíjrendszert, amelyet épp az aktív és inaktív népesség egyensúlyára alapoztak.
Mit lehet ilyenkor tenni? Többet dolgozni? Ez logikusan hangzik. Az átlagéletkor folyamatos növelése, az aktív élet meghosszabbítása ésszerű megoldásnak tűnik. Angela Merkel, szembesülve azzal, hogy Németország elöregedett, 2012-től 67 évre javasolta növelni a nyugdíjkorhatárt. Hasonlóan alakul Spanyolország helyzete, ahol a szocialista Zapatero kormány arra ösztönzi a dolgozókat, hogy 65 éves korukig tartsanak ki munkahelyükön. Nagy-Britanniában bonyolultabb a helyzet: ha a Turner-bizottság emelné a nyugdíjat cserébe a korhatár 65-ről 67 évre növeléséért, Blair a szakszervezetek nyomására elintézné, hogy az állami szektorban már 60 éves korban nyugdíjba mehessenek. Mivel a franciák 77%-a „rossz dolognak” tartja a nyugdíjkorhatár csökkentését és közülük 24% tovább is szeretne dolgozni (CSA felmérés), a terv, úgy tűnik, megvalósítható."