Kavarod a dolgokat. A jelenések könyvében a feltámadás utáni második halálról van szó és semmi köze nincs egy emberei kettéosztáshoz. Testestül lelkestül vettetik az örök tűzre.

 

De a feltámadásig akkor is csak úgy tud élni az ember, ha teste is és lelke is és szelleme is él.

 

Tehát az Édenkertben semmiféle (rész-)halál nem történt.

 

A bűnt magát továbbra is rosszul értelmezésben használod, mintha az ember maga volna felelős a saját halálért, annál az oknál fogva, hogy eredendően bűnösnek nyilvánítod. A "bűn" azonban egyáltalában nem ez, hanem a  tulajdonképpeni gonoszságok, azaz MÁSOK ELLEN elkövetett cselekedetek nevezhetők bűnnek, amelyek ellen egy törvényrendszer ÍTÉLETET mond. A gonoszság mindaddig viszont gonoszság, amíg a törvényi hatalom alán nem kerül.

 

Egy büntetéstől pedig csak úgy lehet feloldani valakit, ha az őt elítélő törvényt MEGSZÜNTETIK vagy KEGYELMET adnak. EZT nem értette meg Pál sem a keresztények. A kegyelem nem a bűntől szabadít meg, hanem a BÜNTETÉSTŐL.

 

Visszatérve a lélekhez, amely amikor megtér az Istenhez, akkor én azt mondom, hogy az ember maga olyankor MEGHAL. A példabeszédek egyszerűen ezt akarja hangsúlyozni, nem a lélek és a test kettősségét.

 

A bűneset helyett pontosabban a jó és gonosz tudásának a megszerzését mondanám, hiszen csakis arról volt szó, magában az emberben semmilyen halálos folyamat nem játszódott le, maga az isten is elismerte, hogy az ember olyan lett mint az istenek jözül egy, jót és gonoszt tudván. Azt pedig nem ismerte el, hogy olyan lett az ember mint egy élőhalott. Ami azonban kifejezetten megtörtént, az az, hogy haláluk helyett a környezetük elátkozása vette kezdetét.

 

 

Azt pedig kifejezetten javaslom, hogy ne gyűlöld a magad lelkét addig, amíg nem érted mit akart Jézus ezzel mondani.