Időnként nem árt egy kis történelem óra, annál is inkább, mert alig van köztünk olyan generáció, amelyiknek ezt normálisan tanították. A háború utáni lakosságcserét a potsdami konferencián határozták el 1945-ben a győztes hatalmak. A párizsi békekonferencián 1946-ban már a gyakorlati végrehajtást sürgették, amiben egyébként az érintett országok szabadkezet kaptak. Az előző hsz-ban idézet szöveg pontosan érzékelteti az akkori belpolitikai hátteret. Az tény, hogy ezekben az években (45-46) még kisgazda vezetés volt Magyarországon, de a Parlament igyekezett összhangban lenni ebben a nagy horderejű kérdésben. Akkor szoc.demek, keresztény demek, parasztpárt volt a kisgazdákon kívül. A kommunisták csak 47-ben kezdtek nyomulni (kék cédulás választások, pontosabban választási csalások), s hatalomra csak 48-ban kerültek (szoc.demek beolvasztása). Ennek volt köszönhető, hogy 49 máj.1-re befejeződött az államosítás. (Ekkor vették el a nyomdánkat, a házainkat és a földjeinket Vácon). A kitelepítettek már évek óta Németországban voltak!

Azt sem lehet állítani, hogy a kitelepítés Tildy és a kisgazdák műve volt. Sajnos, az ezer sebből vérző, háborús vesztes ország népének valami pozitívat kellett produkálni (a politika már csak ilyen). Ez volt a háborús bűnös Németország keleteurópai rokonságának hazatelepítése! A bűnbakkeresés, az olcsó, primitív, mindenki által emészthető ideológia bevált, s lehet mondani, (én filmhiradókat láttam), hogy -finoman szólva - társadalmi konszcenzus kisérte az eseményeket...S az is tény, hogy sok haszonélvezője volt a hátrahagyott vagyonnak! Pedig a történtek semmit sem oldottak meg,  csak egy népréteg szenvedett el súlyos igazságtalanságot. Igaz,  nem először, s nem is csak Magyarországon. A világ fejlettebbik vége tanult belőle, s megszületett az Emberi Jogok Nyilatkozata.

Mindennek most van a 60. énfordulója. Tekintsük ezt a kis visszatekintést a fórum megemlékezésének!