"Kádárról könyveket..", "ha végre születne egy ilyen részletekbe menő kidolgozott pszichológiai elemzés"..

Na ez azért nem lenne olyan egyszerű (egyik sem), ugyanis anno Kádár "nagy korszakában" (60-as évek vége, 70-es évek eleje) többen is szerettek volna életrajzi könyvet írni róla, de az ilyen jellegű kéréseket (interjúsorosat e célbó) mindig elhárította. Egyébként is,  Ezt hinni igen nagy tévedés lenne.

A Kádár-korszakról:

1. Ugyan a Kádár-korszakot Kádár János neve csak fémjelezte, a hatalom nem koncentrálódott egyedül az ő kezében, és azért azt nyugodtan lerögzíthetjük, hogy nem Kádár János diktatúrája, hanem egy eszme diktatúrája volt (általuk kimondva és le is írva: proletárdiktatúra) végeredményben egy hanta egy hazugság egy osztály nevében, amelynek semmi köze, semmi joga ténylegesen nem volt saját sorsának irányításába való beleszólásra.

2. Összevetve a Rákosi-korszakkal:  Személyi kultusz Kádár körül nem volt. Szerintem Kádár egyedül soha nem volt élet és halál ura (56 után egy szűk kis csoport igen - most hadd ne soroljam, hogy szerintem kik).

3. Az 56 utáni "konszolidáció" pedig egy hatalmi gépezetet hozott létre amely aztán az állami szinttől a legkisebb (mondjuk vállalati) szintekig működött is, eleinte nagyon keményen, később talán kicsit engedékenyebben (igaz, hogy erről az akkori "földalatti ellenzék" mást tapasztalhatott, de az átlagember kb. azt érzékelhette amit írok)

4. Az ún. gulyáskommunizmusról, illetve a legvidámabb barakkról: a hatvanas évek végén a szoc. táborban egyedül a magyar politikai vezetés ismerte fel azt, hogy a gazdaság átalkításra szorul, különben... (.... nem ragozom, mert ez is egy önálló történet, de utalásul: új gazdasági politikai 1967-től, aztán annak a kudarca, aztán 1973 - olajárrobanás, aztán embargó stb.)

(ha ráérek: folyt. köv.)