Szia, FémFatál!

Neked lehet mindenféle elképzelésed arról, hogy G. Á. mit miért csinál, én nyolc éve ismerem, merem állítani viszonylag jól, utoljára tegnap találkoztunk. Merem állítani, hogy az egészet azért csinálja, mert szereti a szüléseket kísérni, mert szereti azt adni az anyáknak, amit adni tud, mert nem bírná az anyákat cserben hagyni azzal, hogy kiszáll az egészből - és hogy a háta közepére kívánja a mártírszerepet, az "otthonszülés nagyasszonya" szerepet, és a folyamatos csesztetést, kűzdelmet. Csinálja, mert neki ez jutott, de ha van küldetése, hát nem ez az. A bábaság a küldetése, a szó eredeti, nagyszerű értelmében.

Jogvédelem: kifelejted a többségi szolidaritást. A tolókocsisoknak nincs esélyük akkora kisebbséggé válni, "amit már nem lehet elzavarni, mint a legyet", befolyásosabbak se lesznek soha, mégis egyre több a számukra is megközelíthető közterület. Miért? Egyrészt mert fáradhatatlanul pampognak és a törvénysértéseket szóvá teszik, másrészt mert van a többségi társadalomnak egy rétege, amelyik szolidáris velük és azt gondolja, hogy azért az mégse járja, hogy csak mert tolókocsiban tud csak mozogni, valaki ne mehessen be a postára, a moziba, stb.

Ha én itt rámutatok, hogy mennyire csúnya munka az, ahogyan velünk elbánnak, vagy próbálnak elbánni (a nyolc év alatt, amit én közelről megfigyeltem, nem változott a helyzet jelentősen, ha lehet, inkább még rosszabb lett) az segíthet ilyen szolidaritást előhívni. És akkor lehet, hogy egyszer majd úgy is tüntethetünk, hogy nem úgy lesz, hogy a jelenlévők kilenc tizede otthonszülő és egy tizede szimpatizáns, hanem fordítva. És akkor már nem 4-500-an lennénk, hanem 4-5 ezren, sőt, talán többen is.

Az apás szülésre nagy társadalmi igény jelentkezett - bár vidéken még mindig előfordul, hogy az elvben engedélyezett apás szülést a gyakorlatban épp mégse engedjék meg, mert járvány van, mert túl sokan vannak, mert stb., és az az igény, hogy az apán kívül még legalább egy kísérő bent lehessen (egy dúla) csak kevés helyen elfogadott. Az otthonszülésre egyelőre nem jelentkezik nagy társadalmi igény (ennek az okaira most nem térek ki, messzire vezetne). Szerintem arra várni, hogy majd akkora kisebbség legyünk, amelyiket már muszáj komolyan venni, elég reménytelen megoldás. Mit csináljunk addig?

Hallom a tanácsodat, már korábban is hallottam, hogy csak arról beszéljek, az általam ajánlott lehetőség miért jó, és ne beszéljek arról, hogy a másik miért rossz. De nem értem, és nem tudom elfogadni. A rabszolgaság ellen küzdőknek is azt javasoltad volna, csak a szabad emberi létezés szépségeiről értekezzenek? Az apartheid ellen harcolóknak, hogy ne beszéljenek arról, hogy a faji megkülönböztetés csúnya dolog, csak arról, hogy milyen jó, ha a feketék együtt tanulhatnak, kávézhatnak, buszozhatnak a fehérekkel? Vagy, hogy kevésbé kemény példát mondjak, akik a polgári szolgáltat lehetőségét, a sorozás megszüntetését kiharcolták, nekik se lett volna szabad arról beszélni, hogy a kötelező katonai szolgálat micsoda embertelen intézmény, micsoda megaláztatásokat szenvednek el benne sokan, hanem csak arról, hogy milyen hó éhbérért kényszermunkát végezni?

A roma kérdés úgy jön ide, hogy a jogaikért kiálló, keményen fogalmazó roma aktivisták is rendszeresen azt kapják az arcukba, hogy ezzel többet ártanak az ügynek, mint amennyit használnak. És te is azt írod, hogy "ha a tisztességes romák nem csinálnak mást, csak a maguk dolgával törődnek és élnek becsületesen, azzal pont sokat tesznek a diszkrimináció ellen" - ami talán még vállalható is, épp hogy, de nagyon közel van hozzá az a már tökéletesen vállalhatatlan, burkoltan rasszista, és hazánkban sajnos rémesen elterjedt nézet, hogy ha a roma ugrál a jogaiért, akkor valószínűleg nem is tisztességes, legfeljebb annak látszik, de nyilván vaj van a füle mögött.

Ha a tisztességes romák nem csinálnak mást csak a maguk dolgával törődnek, akkor cserbenhagyják a sorstársaikat, nem mutatnak kellő szolidaritást azokkal, akiket velük hasonló módon, hasonló okokból érnek atrocitások nap mint nap. Tehát éppen hogy nem tesznek sokat a diszkrimináció ellen, hanem az asszimilációt választják. Tudom, mindenki ezt szeretné, akiknek csípik a szemét a romák, legyenek tisztességesek, járjanak munkahelyre, iskolába, ne hangoskodjanak, legyenek "rendes magyar emberek", olyanok mint mi, és akkor szívesen megtűrjük őket. Nekem ez hányinger.

A szőkenős esettel meg talán igazad van, egyrészt azért, mert a szőkenős viccek igazából nem a szőke hajszínű nőkről szólnak, hanem azokról az általában festett szőke nőkről, akik a külsejüket megpróbálják külső elvárások alapján olyanná tenni, hogy vonzóak legyenek, és a viccek egy része roppant találó is. A butaság ősidők óta az első számú humorforrás. De vajon igazad lenne-e akkor is, ha embereknek a felvételi pontszámából vonnának le hajszín alapján, ha a felvételi elbeszélgetésen a személyzetis kérdezné, hogy "és egyébként igazi szőke a haja?", vagy ha bevezetnék, hogy szőkék nem vezethetnek autót?

Én nem úgy látom, hogy a rebellis, eretnek státuszból eljutottunk volna a "kissé különc" állapotba. A média már nem olyan egyértelműen ellenséges és elutasító, mint 8 éve volt, de az orvostársadalom semmit se engedett. A szülészeti szakkollégium állásfoglalása (elolvashatod a szules.hu-n), amelyben etikai vétségnek minősítik, ha valaki otthonszülésben segít, a mai napig érvényben van, és eszük ágában sincs visszavonni.

Azt hiszem, én leírtam már, miért vagyok, ha nem is ellenséges, oppozícióban. Azért, mert beskatulyázol és elő akarod írni, hogy hogyan lenne helyes cselekednem, miközben a lényegi témára vonatkozó érveimet figyelmen kívül hagyod. Ne a helyes és helytelen, hatékony és nem hatékony érdek- és jogérvényesítési stratégiákról beszélgessünk, hanem a természetes szülésről. És ebbe hagy tartozzon bele az is, hogy mi a rossz a kórházi gyakorlatban. Nem értem, miért kellene erről mélyen hallgatni, nagyon is ide tartozónak érzem.

Na, akkor megmondod, mit tanultál?

holist