"A kérdésem tehát az, hogy miért így viselkedtek az emberek? Miért nem éltek boldogan a kockázat nélküli szabadság egyetlen pillanatával, miért nem mutattak fricskát a hatalomnak? És különösen, hogy az én jobbos elvtársaim miért nem?"

 

Na figyelj, ez a kérdés nagyon összetett, de a kérdésfeltevésed egyenes és logikus, úgyhogy megpróbálom. Gyanítom, valamivel idősebb is vagyok, ezért hiszem, hogy értem azt, amit te nem.

 

A kérdéseiden látszik, hogy azok egy normális, politikailag meg nem rontott, meg nem alázott ember kérdései, ergo a nyolcvanas évekre értelmezhetetlenek.

 

Meggyőződésem, hogy a kommunisták nem szorultak rá a választások meghamisítására, a részvételi és támogatottsági arányok valósak.

 

Amiket te kérdezel, annak csak akkor lenne értelme, ha a Kádár rendszert annak szabályaival ma akarná valaki bevezetni. A történelem azonban nem a nyolcvanas években kezdődött, ezt megelőzte az ötvenhat utáni terrorhullám, azt az ötvenes évek, azt a vilgháború borzalmai és a nyilasrendszer. Csupa olyan dolog, ami egész nemzedékek gerincét roppantotta meg.

 

Azok a generációk le voltak szoktatva a lázadásról, a tiltakozásról, saját jogaik védelméről. Az volt nekik, amit az állam adott és azért is kötelező volt hálás lenni és a többség a nyolcvanas évekre tiszta szívből hálás is volt.

 

Én a nyolcvanas évekre kezdtem "tudni az eszemet" és amennyire akkor fel lehetett mérni, a többség úgy gondolkozott, hogy vannak ugyan hibák, de jobban élünk, mint ötven éve bármikor, jobban élünk, mint szocialista szomszédaink. Hálásak voltunk a sorsnak, hogy nincs olyan terror és nyomor, mint a térség többi országában.

 

Amikor én baráti körben felvetettem, hogy Ausztria, Bajorország legyen a mérce, ne Bulgária, Albánia, Monngólia, hülyének nézett mindenki. A többség hálás volt Kádárnak, amiért nem volt Ceausescu, bár lehetett volna. A lengyeleket is inkább sajnálta mindenki és szerencsésnek tartotta őket, hogy egy belső puccsal megúszták és a ruszkik nem lőtték szét az országukat.

 

Ha Kádár '85-ben megkergül és kiírja a szabad választásokat, akkor se mertek volna másra szavazni, nehogy felszabadítsanak minket a baráti tankok. 1988-89-ben is sokan féltek ettől. Nagyapám, aki világéletében széles látókörű ember volt, 1988-ban rosszallotta, hogy tüntetni jártam, mondván, hogy a rendszer engedékenysége csak trükk, hogy előbújjon az ellenség, akiket aztán ki lehet végezni, mint 56 után...

 

Na, ezért nem húzta ki Kádár nevét szinte senki a listáról...