Hát, innentől kezdve halálra van ítélve a dolog, mert nálunk zárkózottabb két embert keresve sem találnál... :o)

Egyébként szerinted ilyenkor mi az a határ, ami megengedett pl. egy nő részéről anélkül, hogy úgymond könnyűvérűnek bélyegeznék? Merthogy már így is beszélnek rólunk a kollegák. Ugyanis nekem sokkal több mindent elnéz (lásd. tévedés, esetleges hiba, stb.) mint a többieknek. Szívesen folytatnám ezt a flörtölést még sokáig (sőt, tanulmánynak sem rossz!). Csak nem igazán vagyok járatos az ilyesmiben. Egy partnerem volt életem 36 éve során, aki a férjem, és a kollegámnak is az első barátnője lett a felesége... Hát, ezért van szükségem tanácsra!  :o)

És nagyon örülök, hogy akad még olyan ember, mint TE, aki próbál segíteni!!!

Amúgy, ígérem, tájékoztatlak a továbbiakról (már, ha lesznek), mert szerintem, attól, hogy nem beszélnek róla, sok ember kerül ilyen helyzetbe. Amikor tanácsra lenne szüksége, viszont nem mondhatja el senkinek a baját, sőt még a gesztusaira is folyamatosan ügyelnie kell a kollegák előtt. Nem egyszerű! Én már hónapok óta őrlődök ezen...  :o)