A klezmert nagyon szeretem, csak sajnos az Operettnek már a neve is riasztó, nem is tudom, hány éve nem mentem a környékére sem.
ik
Láttam viszont vasárnap a Médeiát.

Aszongyák, tán ez a legborzasztóbb görög tragédia. Már a témáját tekintve.

Érdekes a színpadkép, tele közepes nagyságú kövekkel, többen meg is botlottak bennük a darab folyamán. A nézőtér székeinek egy oszlopán fekszik egy palló vagymi, azon jönnek valahonnan a színészek. Biztos jelkép. Mit tesz isten, pont mellette ültem. Az alaphangulatot megadta, hogy rögtön a darab elején a gyerekek végigrohantak rajta, tériszonyos lelkem azonnal háborgásba fogott.

Szirtes dajka igen kedvetlenül monologizál bevezetésként, lefedve a tragédia nem látható részét, vagyis ami eddig történt.

Közben a házból rettenetes kesergő férfihangok szűrődnek, mint később kiderül Fullajtár-Médeia torkából. Őrjöng kegyetlen sorsa felett, férje, aki miatt többször gyilkolt, megtagadta népét és családját, éppen elhagyta a görög királylányért. Káromolja az isteneket, a királyt, a királylányt, hűtlen urát és mindenkit. És bosszút esküszik. Elszántságának híre eljut a királyhoz, aki tőle való félelmében elűzi az országból gyerekeivel együtt. De kap még egy napot, hogy felkészüljön a száműzetésre.

Nagyon érdekes a történet, hihetetlen önzésről és kegyetlenségről szól, ezzel nincs is baj. Történnek olyan dolgok égen és földön, amit egyszerű halandó még elképzelni sem tud, nemhogy végigcsinálni.

De nem tetszett. Fullajtár játéka egysíkú, gyenge, a kegyetlenség és elmebaj artikulálatlan ordítás formájában nyilvánul meg nála, nem éreztem, hogy belőle jönnének az érzelmek. Amiknek az eljátszása egyébként nyilván emberfeletti erőfeszítést igényel, nem lehet túl egyszerű estéről estére egy gyermekgyilkos anya szerepébe bújni.

De talán túl sokat vártam. Hallottam, mennyi elismerést kapott ezért Fullajtár, és bevallom, nem értek teljesen egyet. Szerencsére nem vagyok egyetlen díjosztó bizottságnak sem tagja.

Máté Gábor Iaszónként, akinek a szerelméért a barbár királylány gyilkol, átutazza a fél világot, felad mindent, hááát, nem túl meggyőző. Sajnos nem tudok elvonatkoztatni a látványtól, nagy hibám ez, belátom. Másrészt, ha a puhány, gerinctelen férfi manifesztálódását nézem benne, akkor telitalálat.

Nagyon sok jó ötlettel állt elő viszont a rendező. Kinek jön a kútból a víz, kinek nem. A világ - végleg - igen látványosan omlik össze. Médeia, a Nap unokája aranyszínben, kígyós égi szekérről, "megdicsőülve" szúr egy végsőt a végletekig megalázott, reményt vesztett Iaszónba.

Szóval érdemes, csak néhány dolog felett szemet kell húnyni. De csak egy felvonás, szükséges és elégséges.