Hali,

 

"Egy gázkromatográffal szted nem lehet megállapítani az összetételét? hm.

Akkor tévedésben vagyok, de homályosíts fel..."

 

a gázkromatográf úgy működik (nagy vonalakban), hogy a bevitt mintát elgőzölögteti, majd valamilyen inert vivőgázzal végighajtja egy kolonnán, aminek a végére - a különböző mértékü megkötődésekből - a komponensek szétválnak, azaz ha beviszel egy ABCD összetételű keveréket, először (időben) a legkevésbé megkötődő A komponens jön ki a cső másik végén, és legutóljára a legjobban megkötődő D.

Azt, hogy kijött valami a cső végén, valamilyen detektorral (UV, vezetőképességi, stb.) mérjük.

 

Tipikusan illékony anyagok (pl. oldószernyomok, kőolajpárlat, stb.) összetételének megatározására alkalmas a gázkromatográf (GC).

 

Az AAS (atomabszorpciós spektrofotométernél) a vizsgált anyag oldatát (az ötvözetet föl kell oldani előbb) magas hőmérsékletű lángba (/plazma) porlasztjuk, ott az elemek gerjesztődnek, és rájuk jellemző (karakterisztikus) sugárzást bocsátanak ki. (ennek a látható része pl. hogy a bárium zöldre festi a lángot, a nátrium sárgára, stb..)

Ezt a sugárzást detektáljuk (jó széles tartományban, hogy az összes elem beleférjen), ezáltal megtudjuk, hogy milyen elemek voltak abban az ötvözetben.

 

Ha előtte egy oldatsorozattal kalibráljuk, tehát felrajzoljuk a koncentráció - intenzitás függvényt (az adott elem karakterisztikus hallámhosszán/hullámhosszain), akkor a mol%-os összetételt is meg tudjuk határozni.

 

Az AAS tipikusan fémek/fémnyomok meghatározására alkalmas.

 

Van még HPLC, TLC, IR, NMR, UV, de fémek meghatározására csak az AAS, vagy valamelyik klasszikus: titrimetria, gravimetria alkalmas..

 

Üdv: Péter