Amiben tévedsz: aki keresztelőt vagy templomi esküvőt akar, egyáltalán nem biztos, hogy vallásos. Egy PICIT sem.

A helyzet az, hogy rengeteg olyan dolog van, ami a világi ember életébe „beépült” és annak ellenére használja, hogy vallásos lenne.

Senki nem tagadja meg pl. a Himnuszt, csak azért, mert úgy kezdődik, hogy: „Isten, áldd meg a magyart!”

Vagy amikor azt mondjuk, hogy ádámkosztümben van, akaratlanul is a Bibliából idézünk.

De említhetném azt is, hogy híres művészek (pl. festők, szobrászok) alkotásait sem szelektíven csodáljuk-, azaz nem csukjuk be a szemünket olyan témájú alkotásnál, ami bibliai eredetű. Márpedig ebből nem kevés van.

Erre hoztam föl hasonlatként a karácsonyi példát, amelyet ügyesen kihagytál a válaszaidból. Gondolom te is ünnepelsz ekkor és a gyerekeidnek is fogsz ajándékot venni, és azt fogod mondani, hogy a Jézuska hozta. Én ennek ellenére nem tartalak téged elvtelennek. És ezen az alapon soroltam ide az alábbiakat, amelyről néhány mondatot írnék külön-külön is.

Templomi esküvő (1) illetve keresztelő (2).

 

1. Aki a házasságot fontosnak tartja, az valószínűleg azt is szeretné, hogy ez a nap emlékezetes legyen és ennek megfelelően ünnepélyessé szeretné tenni. Mivel nekem mindkettőben volt részem (azaz templomi és polgári ceremóniában), bátran állíthatom, hogy nem hasonlítható össze egy lepukkant, szocreál építésű, igénytelen belsejű, nyikorgó parkettájú házasságkötő terem egy templom szépségével, igényes belső kialakításával, meghittségével. Annak ellenére, hogy nem vagyok vallásos. Persze tudjuk, ízlések és pofonok.

Amit még hozzátennék: a pap készült az eseményre, egyeztette nagyjából velünk a szöveget, kikérdezett előtte minket, hogy kb. miként képzeljük el, és ennek megfelelően készítette elő a dolgot, az anyakönyvvezető gépiesen elmondta kb. 3000. alkalommal a szokásos sablon szöveget, ami nálam szintén a templomi felé billenti a mérleget. (Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, egy szimpatikus, kedves hölgy volt)

 

2. Ami egyszer megtörtént, azt valóban nem lehet visszacsinálni. Bár úgy tudom, általában van mód a „kikeresztelkedésre”. De ígérem, utána fogok nézni / kérdezni.

Ha a gyerek más vallást akar fölvenni – tudomásom szerint- az adott felekezet „engedékenységétől” függ, hogy megteheti-e vagy sem. De a mai világban ezekre a kérdésekre kb. 10 perc alatt meg lehet találni a választ a neten.

Azt meg azért lássuk (lásd) be, nagyságrendekkel több az esély arra, hogy egy megkeresztelt partner lesz a szerelme, akivel az életét össze akarja majd kötni, mint, hogy felnőtt fejjel egy Mo-on alig elterjedt vallást, pl. a buddhizmust fel akarjon venni. És ha ez a társ esetleg templomi esküvőt szeretne, akkor a te gyerekednek huszon-harminc évesen kell átesnie a dolgon - amennyiben tolerálja a jövendőbelijének ezt az óhaját - ami valószínűleg nem fog tetszeni neki.

 

Azért két dolgot kifejthetnél:

 

-miért akarod visszacsinálni a keresztelőt?

-mi az, amivel a lakótársad megőrjít?

 

Ps: bolygohollandi a 181. hsz.-ben meglehetősen pontosan megfogalmazta a lényeget 6 sorban. Az én hsz.-em csak ennek a kiegészítése.