a kisebbségi törvény szerint az önmagát kisebbséghez tartozó személyt egyéni és kollektív jogok illetik meg.

 

ezek alapvetően formális alanyi jogok: úgy mint név-, anyanyelv használat illetve olyan kollektív jogok melyek érdekérvényesítő és képviseleti jogot eredményeznek.

 

fenti jogok tartalmi kiteljesedése (gyakorolhatósága) érdekében az önkormányzati, a költségvetési törvény - a normatív finanszírozáson keresztül – szándékozik mindennek pénzügyi forrását megvalósítani.  

 

nem vagyok túl népszerű azzal a nézetemmel, hogy a kisebbségi rendszer elemei hazánkban kontraprodunktív módon érvényesülenk.

 

mire gondolok?

 

a garai példából fogok kiindulni, és nagyon leegyszerűsítem a mindenkori helyzeteket.

 

a bunyevácokat több ciklus óta a horvát kisebbségi önkormányzat képviseli. több cikluson átívelő  „tevékenysége” nélkülözi a tervezés és a tudatos építkezés minden elemét. (amit itt leírok az igaz lehet bajára, stb stb., és más nemzetiségekre is)

 

ha a képviselők picit is birtokába lettek volna némely elengedhetetlenükl szükséges képességnek akkor már az első négy évben önálló és célorientált intézményi és dologi hátteret  hoznak létre, mely azonban elmaradt.

 

ezalatt értem, hogy négy év költségvetési támogatása alkalmas lett volna arra, hogy saját iroda (benne számítógép, fax, fénymásoló) létrehozásával a kisebbségi önkormányzat pontosan beazonosítható és utolérhető legyen. de mindenki tudja, hogy nem ez történt. ssak időről időre megválasztott kisebbségi képviselők és vezetől léteznek, akik mint ilyenek nem megfoghatók és ezért minden tekintetben felelőtlenek.

 

visszatérve a vágyálmokhoz, ha ez az intézményi háttér kellő időben kialakult volna, akkormód nyílana arra, hogy ciklusokon átívelő és valódi programok jöjjenek létre. de ennek a csírája sem volt meg.

 

a költségvetési támogatás legnagyobb hibája, hogy normatív támogatás alapú – vagyis hogy időarányosan fizeti a költségvetés terhére az állam, függetlenül attől, hogy az adott kisebbségi önkormányzat abból milyen programot finanszíroz. ez azért alakulhatott így mert a kisebbségi „politizálás” minden szintjén megélhetést biztosít egynéhány embernek.

 

át kellene térni egy oylan modellre, ahol a pénzt egy regionális szintű kisebbségi hivatal kezelné, és elszámolni utólagosan a projekt finanszírozás elevei szerint volna lehetséges. ezzel kiküszöbölhető lenne a közismert módszer, a aköltségszámlás pénzfelélés….

 

nézzük, hogy az így megmaradó pénzeknek mire volna szabad fordítódnia? vgy mire ment el eddig?

 

lévén, hogy a bunyevácokat lazán a horvátokhoz suvasztották elkerülhetetlenné vált, hogy a bunyevác nyelv élő rovására – horvát nyelv tanítása kezdődjék az álktalános iskolák, középsikolák  szintjén.

 

Így lett ez garán is, és ennek haszna azoknál cspódott le, akik megírták ezeket a könyveket, majd lektorálták, majd az országos kisebbségi önkormányzat pénzén (közpénzen, kht-ken átfutattva) kinyomott könyveket, ismételten közpénzen a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetéséből megvették állítólagosan a diákok érdekében.

 

akik aztán sajnos sehogyan sem tanultak meg bunyevácul. de még horvátul sem. miközben évről évre irgalmatlan pénzek folytak el.