u_fleku Creative Commons License 2006.04.15 0 0 176
Ha nem lenne már feleségem, mondanám, hogy pont megfelelsz nekem, így csak annyit, hogy teljesen egyetértek veled a vallás kérdésében.

Ha lennék is vallásos, se hinném, hogy szükség van egy szervezetre közém és az isten közé. Már csak ezért is esne ki elsősorban a katolicizmus.

Lásd a szegény, szerencsétlen nénit, akit MSZP-ügynöknek kiáltottak, ki és a gyóntató papja nem adta meg neki a feloldozást. (Bocsánat, tudom, nem politikai topik)

Másrészt nekem személyes élményem van, úgymond fiatalkori trauma:
14 évesen első szerelmem alakulgatott, amikor kiderült, hogy az illető lány mélyen vallásos családból származik, misére jár stb. (Nem katolikus, evangélikus).
Egyszer, egyetlenegyszer, elmentem vele úgynevezett Úrvacsorára. Iszonyúan éreztem magam, mintha egy arab mecsetbe, vagy japánok közé keveredtem volna.
Nagyon szerettük egymást (már amennyire a tinik szeretik), de végül egy fájdalmas búcsúlevélben közölte velem, hogy mi soha nem lehetünk egymáséi a világnézeti különbségünk okán (nem így írta, természetesen).
Ez nekem életre szóló trauma (volt) és az internetes próbálkozásaim során mindig ezzel kezdtem az ismerkedést. Feleségem végül is nem vallásos, szabad gondolkodású, így ebben is passzolunk.
Előzmény: Lady Wessex (175)