Ez azert lehet, mert - pillanatnyilag ugy latom, hogy - az onismeretnek egy magas foka mar az, amikor az ember nem fel sajat magatol, es eloszor felismeri!!!, majd kimondja batran, szellel szembe pisilve is, hogy ovele ez tortent, o ezt erzi, o ilyen, amolyan.

Sokan attol is osszetornek, ha ismeretlenul azt irja nekik valaki a neten, hoyg hulyeseget mondtak... Kell egy belso szilardsag, egeszseges önértékelés ahhoz, hogy az ember ne a velemnyek tukreben itelje meg sajat magat. Nevtelenul is.

Jo, ha az ember harmincsok eves korara megérik erre. Foleg a neten élők kozt..:)

Van, aki soem valik ilyen erőssé...

A kitolodo iskolasido, a terjedo virtualitas, a mediavilag, a szorakoztatoipar terjedese azt okozta, hogy az emberek megmaradnak a gyermeki erzelemvilagban, es nem jutnak el erre az erettsegi szintre, ami szukseges ahhpz, hogy ki merjek mondani itt a forumon, hoyg Te, en ezt erzem, ez a bajom, micsinaljak.

És pont ez a parkapcsolati problema okozoja is.

Ha az ember erzelmileg eleg erett az eletre, spontan megtortennek vele a raszabott dolgok, a szerelem is. De nem vagyunk erettek, ezert nem tortenik meg, vagy nem ugy, ahogy "kellene" neki...