Kedves kkmd!

- tehát a már említett esetben a mammográfia és UH szenzitivitása, mondhatjuk nyugodtan, hogy 0% volt. MR mennyivel lehet jobb és miért?

A vizsgáló eljárások szenzitivitása és specificitása egy százalékos arány, és soha nem 100 %.

Az általad említett eset a specificitás fogalomkörébe tartoziki, és sajnos beleesik ebbe a nem-100 %-ba. Ezt lehet javítani további vizsgálatokkal, de a statisztika javítása sem zárja ki az álnegatív eredményt.

Önmagában egyedül az UH-vizsgálat úgy 55-60 %-os szenzivititással mutatja ki a malignus emlőeltéréseket - de ez azt jelenti, hogy megtapintás nélkül! A tapintás egy nagyon fontos diagnosztikai eszköz, nem véletlenül forszírozzák annyira az önvizsgálatot.

- Ha egy malignus elváltozás ennyire rejtőzködő ( még mindig az előző esetre gondolok) mennyire lehet következtetni az agresszív jellegére?

Semennyire. Sokkal fontosabb a páciens életkora. A fiatal, 20-30 éves korban jelentkező emlőrákoknak általában sokkal rosszabb a prognózisa.

- Szövettani vizsgálatra mekkora minta kerül kimetszés esetén?

A sebészi, műtét során eltávolított - nem odavaló - szövetmassza általában cm-es nagyságrendű vizsgálati anyag nyerését jelenti, és természetesen az egészet el szokták távolítani, ha technikailag lehetséges.

- A teljes rendelkezésre álló "anyag" keresztmetszetéből készítenek metszetet a vizsgálathoz?

Tudtommal igen, az egészében kivett és a hengerbiopsziás anyagot végignézik az utolsó szeletig.


- Biopszia során csak egy helyről, vagy többről is szoktak mintát venni?

Amennyire én tudom, általában többször szoktak megszúrni egy elváltozást. Ha egy elváltozás nagyon kicsi (néhány mm-es), akkor értelemszerűen mindkét szúrás ugyanoda fog menni, de cm-es nagyságrendnél már van mód a több helyről történő mintavételre is.

Biopsziából van kétféle: a vékonytű- és a vastagtű- (más néven henger-)biopszia. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai - legfontosabb az, hogy a mintát vizsgáló patológusnak melyikben van gyakorlata, és ezt a mintavevők szokták tudni.

Vagyis lehet-e olyan eset, hogy már észlelt mal. elváltozást ( ez már ebben az értelmezésben makroszkópikus tartományt jelent) a szervezet csak úgy magától "felszámolja"?

Nagyon kicsi esélyt látok erre.

Naponta mindenkiben számos malignus sejt keletkezik, a szervezet ezeket szépen le is gyilkolja, de ha egy sejt már megtapadt, és szaporodásnak indult (azaz kicselezte vagy áttörte a természetes védekezést), pláne, ha már mm-cm nagyságú,
nem tartom valószínűnek a "magától" való visszafejlődését.