A legenda pontosabban úgy szól, azt hiszem, hogy az ifjabb Iljusin, a tervező fia öt nappal korábban már repült, de a leszálláskor megsérült, és a segítségére siető kínai elvtársak különleges, elzárt kórházban ápolgatták a hőst egy éven át, noha ezt senki nem kérte tőlük. Mivel Hruscsovnak egy mutogatható űrhajósra volt szüksége, nem egy isten tudja, hol lábadozóra, Gagarin következett, akinek már sikerült az útja.

Azt, hogy ebből a legendából igaz-e bármennyi is, mi itt nem fogjuk tudni megállapítani. De ahogy az angol királynőnek sem akkor van a születésnapja, amikor született, hazánkból sem április 4-én szorították ki az utolsó nácikat, satöbbi, mégis jók ezek az egyezményesen kijelölt napok az események megünneplésére, az űrhajózás napja is jól van ekkor. Akár repült akkor Gagarin, akár nem, akár máskor. Megjegyzem, Tyitovot szerintem nem küldték volna fel egyből egy egész napra, ha előtte nem sikerült volna már egy próbakört mennie valakinek, mégiscsak egy vadonat új technikáról volt szó. És VALAMINEK köröznie kellett a Föld körül, mert a rádiójeleket az egész világ foghatta és bemérhette. Ezzel az erővel akár már egy embert is meg lehet röptetni, sok helyre úgysincs szüksége szegénynek. Ahogy a boldogult Lem mester is kifejezte ezt Pirx egyik történetében: a pilótának csak éppen annyi helye volt, hogy egy széleset vigyoroghatott.

Az emberek szeretik a legendákat, meg a titkokat, amelyeket csak néhány beavatott ismerhetett meg eddig.