A tündérszép királykisasszony elhatározza, hogy férjhez megy. El is
mondja apja urának, hogy hirdesse szét heted-hét országra. De csak
ahhoz megy, aki kiállja a próbát. Kihirdeti a király, s özönlenek a
hercegek, grófok, válogatott cigánylegények.
Igen ám, de sorra megbuknak a vizsgán!!!
Egyszer arra jár a szegény vándorlegény, és beáll a sorba o is,
szerencsét próbálni.
Nevetik is a hercegek, grófok, válogatott cigánylegények, hogy mit
akar itt ez a csóró, szerencsétlen, hiszen ok sorban kudarcot vallottak.
Mivel azonban mindenki próbálkozhat, egyszer a vándorlegény is sorra kerül.
- Menjünk ki, sétáljunk egyet a tündérkertben! - invitálja a királylány.
Kimennek, és elmennek a csilingelo aranyalmafa alatt, átmennek a
szólószolok között, és elérnek az ezüstpatak partjára.
Ott a tündérszép lány lehúzza az ujjáról a gyémántokkal ékesített
aranygyurujét, és bedobja a patakba, majd ezt mondja a legénynek:
- Vedd ki, és add a kezembe!
A szegény vándorlegény úgy tesz, ahogy a királykisasszony kérte,
mire az megszólal:
- Ez a sok idióta meg mind a patakba ugrott!