ZsuR Creative Commons License 2006.04.13 0 0 1879
OK. Ami nekem furcsa, az az, hogy valaki a sporolast "befejezett"-nek erzi :))! Miota elek mindig sporolok valamire!!!
A rorrendet meg mindenkinek maganak kell eldontenie. . .sokaig "'ingyen" mosogepem volt, mas kidobta, mert ujat vett, mi meg hasznaltuk meg vagy ot evig. A szaritonkat annyiert vettem bolhapiacon, hogy szegyen elmondani, csak erzelkeltetes keppen, egy hianyzo zarat a duplajaaert kaptam volna :)). Az etkezo asztalomat negy szekkel kb negy hamburger araert. . .es igy tovabb.
Na ezeket lecserelgettuk egyenkent. . .soha nem ugy, hogy itt van x penz, ezt tudom elkolteni ebedlobutorra. . .ha kevesebbol kijovok, veszek mosogepet is. Valahogy mindig pontosan tudom, miert mennyit akarok kiadni, es ha a penz osszejott, megveszem. Lehet nem sporolok "ratartassal"? Vagy tul jol merem fel az igenyemet es a piaci lehetosegeket :)).

Elobb azt dontottem el, mi is a fontosabb, mi kell de nagyon - leginkabb ami elromlott azt potoltuk..
Aztan mit mennyiert arulnak, mi az "egy lepessel jobb mint ami volt". Nekem nagyon fontos, hogy amit veszek az egy picivel jobb legyen mint ami elromlott, ne vegyek egy masik "C-vaganyos" ideiglenes megoldast. Persze azt is szem elott tartom, hogy az egyik ne legyen "csucs modell" a masik meg 10 evvel ezelotti technologia. Valahol a ketto kozott, ami miatt nem fogom magam rosszul erezni 5-10 ev mulva sem. Mert van egy alapelv nalunk, addig nem veszunk ujat amig a masik el nem romlik annyira, hogy nem erdemes megjavitani.
Nem erzem magam otthon, amikor a nappali kiallitasi szoba modra van "felpuccositva", es amit mindennap hasznalok, dolgozok vele az meg rogyott. Nem eleg, hogy dolgozok vele, meg legyen lehangolo, ronda, gyoszos??

Ezert nem ertettem a sporolasi-koltesi strategiatokat. Ha en mosogepre akarok kolteni, mert kell, a masikat nem eri meg javitani sokadszorra, akkor miert gondolkodok ebedloasztalban.
Ha az is kell, akkor meg miert megyek elso nekifutasra olyan markaert, amibol nem tudom mind a kettot megvenni.
Koltsegvetek elotte: ennyi a mosogepre, annyi az akarmimasra.
Előzmény: Kőkapu (1875)